Ebben a helyzetben TI mit cselekednétek?

“Édesapátok a világ legbesavanyodottabb és motiválatlanabb embere, édesanyátok pedig a legbefolyásolhatóbb és naivabb”

És két ilyen hulladék jellemű embernek van lakása, családja, barátai, élete. Neked meg, Mr. Tökéletes Huszonéves, csak a nyafogás és az elégedetlenkedés jutott. Nem érdekes?

Gratulálok, leírtad a családom.

Nekem mázlim volt. Amikor elköltöztem, akkor sikerült egy rokon lakásába költözni, ennek örült, hogy az egyik szobát egy általa ismert családtag veszi ki, és kedvezményt is kaptam, míg a másik szobát kiadta, így a rezsi osztódott. Aztán megismertem a barátomat és szinte azonnal hozzá költöztem.

Hiába dolgoztam, minimálbér alja volt. 2003-ban 69ezer forint. Más munkát nem kaptam, mert már korban vagyok (akkor 23 éves), van barátom, biztos szülni fogok. (Igen, ezt többször az arcomba nyomták).

Aztán kimentem Írországba, ott voltam 2 évet, gyűjtöttem, és 2 év után visszajöttem és legalább volt egy kis tőkém, hogy lakást vegyek hitelre. (Akkor még nem voltak így elszállva, 4 millát kellett csak felvennem, nem 15-öt).

Ha nincs a rokonom és később a barátom, akkor azzal a hangyafing fizetésből talán egy szobát tudtam volna kivenni, de akkor sem maradt volna ételre, másra meg pláne nem.

Szóval, legalább egy évet még bírj ki és dolgozz, akár 2-3 munkahelyen is, hogy minél többet tudj félre rakni és utána pattanni. Csak ne bulizd le, nagyon könnyű, és mert akkor esélyed sem lesz elköltözni.