Mit reagálnátok, ha megtudnátok a 15 éves kollégista lányotokról, hogy rendszeresen keresi fel az iskolapszihológust és a kollégiumi pszihológust is?

Azt, hogy nagyon jó, hogy ha problémája van, akkor szakembertől segítséget kér.

Otthon is beszélgessetek többet. Próbáljátok kideríteni, hogy milyen problémái vannak. De csak nagyon tapintatosan!

Attól függ, hogy miért.

Azon meglepődnék, ha olyan problémája lenne, amiről mi nem tudunk, vagy amit úgy gondolt, hogy előttünk titkolni kell.

Ha nincs semmi nagy baj, akkor csak arra gondolnék, hogy jó neki beszélgetni valakivel rendszeresen. Mivel kollégista, így nyilván a szülők nincsenek mindig ott neki.

#5

Offtopic, nem szoktam ilyet csinálni de belédkötök. "Bebasztad egy koleszba" Ugyanennyi idős vagyok, és az, hogy koleszos lettem édesanyám és az én legjobb döntésem volt. Megtanultam beosztani a pénzt, önállóan tanulni és normálisan emberekkel ismerkedni. Örülök, hogy jobb vagyok a bejárós társaimnál, akiknek az anyja csinálja a reggelit középiskolában, 8-ig lehetnek kinnt, és fel kell mondaniuk a tanulnivalót, hogy ne bukjanak meg. Aztán elmegy a gyerek fősulira, és azt nem fogja tudni hogy kenyjen meg egy kenyeret.

Egyébként szerintem ezzel semmi baj nincs, jó dolog hogy a lány nem vagdossa magát, meg feketében járkál és önállóan oldja meg a problémáit.

nállunk koliba kötelező is... bár többnyire csak ilyen csoportos foglalkozások (játék) de egyéni elbeszélgetéseket is tart

ha úgy van nem baj hogy beszél vele, max közölném vele hogy ha baj van nekünk is szólhat

Nem csak az erőszak meg a durva dolgok lehetnek problémák. Ilyen korban brutál módon sebezhető az ember. Már nem gyerek, de még nem felnőtt. Egymást pedig nagyon szeretik bántani, főleg, ha ezzel ők jobb helyzetbe kerülnek.

Egy új osztályban kezdeni a gimiben kb. olyan, mintha egy cafat hús lennél, akit bedobnak az oroszlánok közé. Nem csoda, ha valaki ezért pszichológushoz jár.

A másik nagy gondja a 15 éves lányoknak a fiúzás, merthogy ők a 15 éves fiúknál már kicsit jobban be vannak indulva, tombolnak a hormonjaik... és főleg az idősebb srácok érdeklik őket.

Hónapokig képesek depizni, sírni, szenvedni olyan (általában 25-40 közötti) pasik miatt, akikkel még nem is találkoztak, csak látták őket mondjuk egy helyi amatőr zenekarban gitározni, és azóta halálosan szerelmesek.

De mindegy, ha én tudnám meg a lányomról, hogy dokihoz jár, akkor nyilván megkérdezném tőle kedvesen és finoman, hogy miért. De ha nem akar beszélni róla nekem, akkor nem erőltetném. Ha bűncselekmény (mint a feljebb említett erőszak és pedofília) lehetősége állna fenn, akkor a pszichológusnak úgyis rögtön szólnia kellett volna nekem.