Hogyan értethetném ezt meg az apámmal?
Elöljáróban annyit szeretnék elmondani, hogy apummal ketten élünk, kiskoromtól kezdve ő nevelt, 23 éves vagyok, dolgozom.
Nemrég lett párom, akivel megbeszéltük, hogy minden hétvégén találkozunk, egyszer én mennék, egyszer ő jönne, mivel kicsit messze élünk egymástól, de tömegközlekedéssel megoldható a helyzet. Apum ragaszkodik az elképzeléséhez, hogy szerinte mekkora hülyeség hetente találkozni, csak meg fogjuk egymást utálni, ne hagyjam magam ennyire befolyásolni, stb.
Nos, én nem így látom a helyzetet, de apu akarata vasból van, és elvárná, hogy minden tanácsát vakon kövessek, mint egy kutya. Már előre gyomoridegem van attól, ha majd szólni fogok neki, hogy hétvégén én megyek a páromhoz, mert tudom, hogy csak veszekedés lenne az egész. Apu szentül hiszi, hogy ismer engem, de ez sajnos nem így van. Szerinte nekem nincs saját véleményem, és, hogy teljesen alárendelem magam a páromnak, ami ugyancsak hülyeség.
Én úgy gondolom, hogy teljesen korrekt ez a váltott találkozás anyagi szempontból is, meg én nem vagyok az a típus, aki elvárja a párjától, hogy mindig ő jöjjön.
A kérdésem annyi lenne, hogyan értethetném meg apummal, hogy már felnőtt vagyok, nincs beleszólási joga az életembe, és, hogy ne nyomjon el ennyire?
Előre is köszi a válaszokat.
23/N
válasza:Mármint túl sok vagy túl kevés apud szerint a találkozás..?
Igazából mindegy is. Ne mondj neki semmit, csak péntek este/szombat reggel annyit, hogy "szia apu, elmentem, holnap este jövök!"
válasza:
válasza: válasza:Te megértetni nem tudod, ugyanis a megértést azt ő csinálja. Te azt tudod tenni, hogy a saját elképzelésed szerint cselekszel, és apádra vár az a feladat, hogy ezt megeméssze.
Egyébként a pszichológusok azt mondanák, hogy ülj le vele békésen megbeszélni, mondd el, hogy te mit érzel és hallgasd meg elfogadóan (de nem beleegyezően) az ő érzéseit. De attól tartok, hogy ez nem egy férfias megoldás. Mindenesetre legalább a toleranciádat fejleszti, ha legalább te megérted, hogy nem neked akar rosszat, hanem ő maga fél attól, hogy egyedül marad, de ezt még saját maga előtt se fedi fel, erre kellenek a racionálisnak gondolt kifogások. De a te utad természetesen akkor is a felnövés.
válasza: válasza: válasza:Nem művészet megfutamodni és mindjárt albérletet kiáltani.
Nem hiszem hogy attól bárki is felnőttesebb, ha a tetteivel azt fejezi ki hogy képtelen egy egyszerű konfliktust megoldani.
Inkább elé kell állni és szembesíteni azzal, hogy nagykorú vagyok, már nem vagyok kisgyerek és ésszerű keretek közt igenis nemetmondani, ellentmondani.
Mi történne? Egy darabig puffog aztán enged. Nekem is betonfejű az apám, de nagyon sokat tanulhattam mellette az érdekérvényesìtésről. Sokkal talpraesettebb lettem azzal, hogy maradtam és kivívtam a jogaimat úgy hogy persze meg is teszem amit meg kell. Sokat javult a kapcsolatom apámmal ennek köszönhetően.
Ha az első nehézségnél elszaladok, akkor nem oldom meg a "leckét". Karmikus szempontból is a gyerek sok dologban tanítója a szülőnek, ezért születik oda ahova.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!