Más szüleinek sincs baráti társasága?
A szüleimnek gyakorlatilag nincs baráti társasága, nagyban köszönhető édesapámnak. Akikkel fiatalabb korukban barátkoztak, azokat folyamatosan leépítették, megszakították velük a kapcsolatot. Apám személyisége elég rossz, akit tehetett elmart. Rendszeresen nem ment el az összejövetelekre, akik nalunk voltak azokkal direkt bunkó volt, nem veszi fel a telefont ha ismerősök hívják, nem engedi be a szomszédot beszélgetni. Édesanyámnak nem engedi, hogy pl. szilveszterre vagy a nyaralónkba bárkit meghívjon, ha mégis megtörténik szándékosan úgy viselkedik, hogy ez ne forduljon többet elő. Én sem nagyon hívtam anno barátnőket hozzánk, mert az is idegesítette őt és elmondta, hogy nem akar többé "ifjúsági találkozót". Nagyon sajnálom anyukámat, mert mar csak kettesben vannak otthon és ő emiatt szenved. Gyakran eljár egyedül az összejövetelekre, kirándulásokra de már nagyon kellemetlen a helyzet neki. Javasoltam neki, hogy próbáljon határozottabban fellépni, hátha legalább egy színházra vagy egy fagyizásra kapható lenne apám.
Lehetséges, apám depressziós vagy valamilyen mentális zavara van, mert teljes mértékben elzárkózik minden embertől, a saját rokonaitól is, du. 2kor lehúzza a redőnyt és a sötétben tvzik hajnalig, nem szólal meg, felrerakja direkt a telefont stb.
Más is találkozott már hasonlóval? Mi lehet a megoldás? Hallani sem akar semmiről ami neki nem tetszik, kiküld a szobából ha olyat mondok ami neki nem tetszik és nem szól hozzám inkább. Ez évről évre csak rosszabb, de anyukam csak tűr és kitart mellette.
Én 200 km-re lakok otthonról és gyakran járok én vagy az öcsém programokra anyukámmal, de nem vélünk házasodott össze és nem tudunk/akarunk minden hétvégén otthon lenni,a vázolt probléma miatt sem.
26N
válasza: válasza: válasza:Két külön ügy, hogy nincs baráti társasága, és az, hogy anyukáddal nem csinál programokat.
Baráti társaságom napi szinten nekem sincs, mert az emberek vagy dicsekednek, vagy panaszkodnak, vagy visszaigazolást keresnek arra, hogy milyen helyesen döntöttek egy adott helyzetben, illetve a barátságnak még az a funkciója, hogy megtudják más milyen problémákkal küzd és lehet örülni annak, hogy nekik nincs ilyen gondjuk. Nem egy embert ismertem aki széles stabilnak hitt baráti társasággal rendelkezett, aztán amikor rákbeteg lett, mindenki biztosította arról, hogy számíthat rá, majd sose látta őket többé. Ugyanez van, ha a barátok között jelentős anyagi, státuszbéli vagy értékrend különbség alakul ki. Nem fognak működni a visszaigazolások, a barátság megszűnik, ez is bizonyítja, hogy a barátságok csakis önös érdekből történnek. Szomszédokat meg én sem engedném be, mert nem vagyok kíváncsi a hülyeségeikre, meg még odaszokik és kölcsönkér valamit. Köszönünk, és annyi, azt ossza be. Barátok annak kellenek akik nem képesek tartalommal megtölteni a saját világukat.
Nem fontosabbak a baratok anyámnak, hiszem nem vált el az elmúlt 35 évben és nem is tervezi. De ahogyan leírtam, apámmal gyakorlatilag nem lehet kommunikálni és ennyi idő után érhető, hogy nem is csak vele akar. Ha nem hajlandó vele sehova sem elmenni, akkor nyilván kellenek olyan emberek akikkel ki tud kapcsolódni, szórakozni. Nem az a típus, akinek a férjén kívül senki sem kell, nálunk ez soha nem is volt szokásban.
Szerintem igenis fontosak a barátok, van akit születése óta ismer, együtt nőtt fel sokkal. De apám azokat is folyamatosan üldözi el. És ez itt a probléma.
válasza:Az én szüleimnek sincsen baráti társasága, de sokat eljárnak a kollégákkal pl. túrázni, vagy bicajozni. Tavaly Balatont kerültek egy hét alatt, de jártunk már 12-en Erdélyben is és Ausztriában is.
Ők szerintem éppen mostanában kezdenek ráébredni, hogy sajnálatos, hogy nincs társaságuk, csak egymásnak élnek. Hogy miért alakult ez így, az jó kérdés. Mindenkinek eljött az idő, amikor a családra koncentráltak és elkoptak a régi barátok. Aztán most, hogy minden gyerek kirepült, nem tudják mit kezdjenek magukkal. A régiekkel már nem találják a közös hangot, újakkal nehéz barátságot kialakítani ilyen idős korban.
Nálunk apu is 160 km-re dolgozik anyutól, így hétköznap gyakorlatilag anyunak nincs társasága. Eljár edzésekre, kirándul a nagymamámmal, kutyát sétáltat, bowlingozni megy a kollégákkal, stb. Igyekszik minél többet társaságban lenni.
Biztosan vannak olyan szervezete
válasza: válasza: válasza: válasza:Apukád elég introvertált személyiség,anyukád pedig nem.
Azzal nincs gond szerintem,ha nem jár napi szinten,vagy heti szinten apukád társágba.
Nem mindenki igényli.
Ettől még feltétlen nem depressziós.Azt más dolgok is követni szokták,pl elhanyagolja magát.Vagy korábban volt társasági élete,de a depi miatt nincs.
Ahogy kiveszem anyukádat nem korlátozza legalább,tehát ő mehet egyedül,nélküle is.
Igazából nem értem,hogy miért nem magához hasonló partnert választott.
Egyiküknek sem jó,ha a másik rá akarja erőltetni a saját személyiségét.
válasza:Hármas komment szívemből szólt! Baráti társaság tényleg csak önigazolásra kell.
Szüleimnek sincs baráti társasága. Nagyon ritkán jönnek hozzánk rokonok, családi barátok.
Mondjuk tegyük hozza, hogy apukám sikeres ember, milliókat keres havonta, így neki nincs is szüksége baráti társaságra. Ő tulajdonképpen leszr mindenkit!(sebész)
Nyilván nem kerüli betegesen a társaságokat, tehát felveszi a telefont, ha valaki ismerős, akkor azt mondja feljöhetnének stb....de ez nagyon ritka, hogy egyáltalán keresnek.
Minél sikeresebb valaki, annál több az irigy ember,és annál kevesebb az """igaz barát""". Rá kellett jönnöm, hogy bizonyos kor felett tényleg már csak luzereknek vannak barátai, akik önigazolást keresnek, "ego boost-ot"!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!