20 évesen a szülő ha azt hiszi még tud parancsolni és megtiltja hogy elköltözzek?

Én anyuka vagyok. 27 éves a fiam, és 23 éves a lányom. Imádom őket, az életemet adnám értük, de komolyan én örültem, hogy végre a saját lábukra álltak, és elköltöztek. Nem zavartam el őket, ők sem menekültek, csak külön a párjukkal akarnak élni. Ez így helyes. Bármikor visszajöhetnének ha akarnának, de bevallom nagyon jól érzem magam, hogy édes kettesben vagyunk a férjemmel. Újra élünk, és ha olyan kedvünk van, akkor a nappaliban fekszünk anyaszült meztelenül vagy a konyhában huncutkodunk. Mi is élünk. Nem értem a szülőket. Hiszen ha a felnőtt gyermek a saját lábára áll, akkor annak örülni kéne. Támogatni, segíteni lehet úgy is a gyerekeket, hogy egy másik lakásban élnek.

Csak megjegyzem: Én a gyerekeimnek olyan 17 éves koruktól kezdve hagytam, hogy maguk döntsenek az életük kérdéseiben. 18 év felett már szabályok sem voltak.Egyetlen egy kérés volt amit ma is kérem: Hívjanak ha elutaznak, és hívjanak ha megérkeztek. Heti egyszer hívom én is őket, és ők is engem. Csak azért, hogy tudjam minden rendben van. Ideje, hogy felnőttként viselkedj. Neked sincs 2 életed.