16 éves vagyok és az összes barátom meg ismerősön eljár esténként. Engem meg max 9 ig engednek el miért ilyenek? Mit tudok tenni?

Könyörgöm, 16 éves. Gondolom nem kupi, hanem buli.

Általános trükkök; jól tanulsz, segítesz otthon, plusz valaki olyan BESZÁMÍTHATÓ ember is lesz veled, akit a szüleid ismernek.

Illetve ha 10-ig maradhatsz, akkor 9:55-kor légy otthon.

Csak lazán! :D

Komolyan mondom nekem néha olyan érzésem van, mintha néhány ember már eleve 30-40 évesen bújt volna ki az anyukájából, átugorva a gyerek- és tinikort... Mi olyan rohadt érthetetlen vagy elképzelhetetlen abban, ha egy 16 éves lány szeretne a barátaival szórakozni akár esténként is? Ennyi idősen ez teljesen természetes, sőt tini korban az ember kifejezetten szomjas a világra, minden érdekli, mindenre kíváncsi és mindent ki szeretne próbálni. Valamint eleve az is az élet velejárója, hogy kipróbálunk új dolgokat, mert így tapasztalunk, így tanulunk. Most mit nyer azzal a szülő, ha megtiltja neki? Annyit ér vele, hogy a gyerek neheztel rá, mert annyit von le belőle, hogy "anyu/apu milyen szemét, mert eltilt a barátaimtól, nem engednek el velük", hiszen az ilyen jellegű tiltás mögött semmilyen értelemes nevelési elv nincsen. Ha esetleg a barátai emiatt kevésbé vonják be őt a programokba, kevésbé tartják vele a kapcsolatot vagy mondjuk nem tud beilleszkedni stb., mert ez mind megtörténhet és lehet mondani, hogy "akkor ők annyit is érnek" stb., de szerintem ennyivel nem lehet ezt lerendezni és tiniként igenis szar, ha úgy érzed, hogy mindenből kimaradsz vagy kilógsz a sorból, nem találod a helyed, magányos vagy stb. és a szociális élet is borzasztóan fontos a személyiségfejlődésben, felnőtté válásban. Valamint egyes esetekben az ilyen szülői magatartás vezet ahhoz, hogy a szülő elveszíti a gyerek bizalmát, a gyerek nem mer őszinte lenni a szüleivel és ez sokszor titkolózást, hazugságokat szül, ami szerintem nagyon nem jó.

16 évesen én is eljártam a barátaimmal esténként (sőt már általánosban is, bár akkor inkább csak egymáshoz vagy max. iskolai bulikba) és általában csak találkoztunk, ettünk-ittunk, beszélgettünk, filmeztünk, de olyan is volt, hogy elmentünk buliba, moziba vagy valami. Mi bajom lett? Semmi, nem esett bántódásom, nem lettem ribi, nem lettem alkoholista, nem lettem drogos, nem lettem hülye, nem lettem felelőtlen stb., mindig kitűnő tanuló voltam, egyetemet végeztem és még most is tanulok, illetve szerintem tök "normális" az életem... Annyi, hogy jól éreztük magunkat, tök jó élményeim vannak abból az időszakból és néhány gyerekkori barátommal még mai napig nagyon szoros a kapcsolatunk. Én úgy gondolom, hogy csak nyertem vele. Ettől miért kellene megfosztani egy tinit? Persze féltik, de 16 éves, középiskolás, más ennyi idősen kollégistaként él egy másik városban... Különben is mi történhet 9 után, ami 9 előtt biztosan nem? El kell beszélgetni a gyerekkel (bár már eleve úgy kellene nevelni, hogy minél értelmesebb és felelősségteljesebb legyen, fel tudja mérni a különböző helyzeteket, tudjon döntéseket hozni stb.), hogy mire figyeljen oda, vigyázzon magára, ne menjen egyedül sehová stb. és, ha bármi baj van vagy érte kell menni, akkor telefonáljon. Ugyanez a véleményem a "fiúzásról" is, nem tiltani kell, hanem nevelni, felkészíteni mindenre és egy olyan bizalmas, őszinte szülő-gyerek kapcsolatot kell kiépíteni, amiben nincsenek tabuk.

Kérdező, szerintem ha a szüleid nagyon "érzékenyek" erre a témára, akkor csak ejts meg néhány megjegyzést a fiúról, hogy beszélgettetek, találkoztatok stb., de konkrét bejelentést ne tegyél, csak akkor, ha már ténylegesen úgy érzed, hogy együtt vagytok és lehet belőle valami. Addig, amíg ez nincsen így, szerintem feleselges szítani a feszültséget. A szüleidet pedig próbáld meg fokozatosan puhítani és szerintem lehet, hogy érdemesebb lenne kisebb lépésekben haladni pl. picit tovább maradhatsz, egy este elmentek pl. moziba vagy ilyesmi, tehát ne rögtön egy hajnalig tartó bulival állíts eléjük. Előbb-utóbb csak sikerül.

Hívd fel a barátnőidet, barátaidat időnként hozzátok - a szüleid aggódnak érted, ez természetes, de ha látják, hogy jó fej, értelmes srácok/lányok a barátaid, akkor előbb-utóbb kicsit lazábbak lesznek.

Ne általánosságban, minden este akarj hosszú ideig kimaradni, hanem legyen konkrét alkalom, amikor előre szólsz, hogy szeretnél pl buliba menni - de úgy, hogy tudják, hogy kihez (a barátnőd neve, hol lakik stb), és meddig maradsz, kivel mész haza.

Tudom, hogy ez úgy hangzik, mint vmi durva elszámoltatás, de konkrétan életveszélyes helyzeteket úszhatsz meg, ha tudják, hogy vész esetén hol keressenek, illetve mikortól kell egyáltalán aggódniuk, meddig nem kell...

Ami fontos: amikorra megígérted, légy otthon. Ha minden alkalommal pontos vagy, nyugodtabb szívvel engednek el később.

Fiú (és bármilyen téma) : jobb, ha valamennyire beszélsz róla. Nem minden részletről :) de ha pl rákérdeznek anyukádék, hogy na, milyen volt a buli, jobb, ha mondasz magadtól pár szót (jó volt, x el se jött, y milyen kedves volt, z milyen xar zenét akart berakni, tudomisén), mintha azt mondod, h "semmi különös", mert akkor a fantáziájukra kell hagyatkozniuk, és az hidd el, rosszabb :)

Ja, és fiúügy: ésszel kislány!

Lehet bizalmatlanok.

Hívd át a barátaidat egy lightos kis összeröffenésre hajnalig, úgy hogy a szüleid is legyenek otthon. És akkor látják, hogy nem az ördöggel barátkozol és teljesen kultúráltan viselkedtek.