Szüleim összevesztek a párommal és azóta sem akarják látni, nagyon sokszor okoz ez kellemetlen helyzetet, de nem tudom mit tegyek?

Nem akarlak megbántani, de azért gondold végig: van a párod, aki szeret, aki kiáll érted(!), és vannak a szüleid, akik oké, persze, a szüleid, meg felneveltek meg minden, de akik öt(!!) éve nem képesek túltenni magukat azon, hogy megbántotta őket. Hát basszus, még ha jogos lenne a sérelem, ennyi idő alatt akkor is százszor elfogadhatták volna!

Nem kell szeretniük, nem kell körbeudvarolniuk, de az, hogy te a karácsonyt a párodtól távol töltöd... A szeretet ünnepét azokkal, akik annyira szeretnek téged, hogy nem viselik el egy nyamvadt estére azt, akit te szeretsz, akivel együtt élsz...

Teljesen megértem a párodat, hogy ő sem akar békülni, ezek után. Látja, hogy továbbra is ellenségeskednek (veled is! lehet, h te úgy érzed, hogy "magadért már ki mersz állni", és hogy "rendeződtek a dolgok", de ha azt sem tudod velük megbeszélni, hogy beengedjék a kedvesedet az ajtón, és udvariasan, normálisan viselkedjenek vele, akkor ez egyszerűen nem igaz :( még mindig gyerekként kezelnek, akinek megszabják, hogy a legjobb barátja feljöhet-e dumcsizni, meg kivel mehet moziba).

És gondolj bele: mi lesz, ha esetleg lesz közös gyerkőcötök? Ők akkor sem fognak meglátogatni, vagy megszervezik, h olyankor menjenek csak babanézőbe, amikor ő nincs otthon? A közös gyerkőcötökkel nem mehettek majd hármasban hozzájuk???

De még ha nem is lesz gyerkőc, ha bármelyikőtök (a párod vagy te) pl komolyabban megbetegszik, nem mennek el meglátogatni, mert "hariban vannak" vele, és nehogy találkozzanak? (de ezer ilyen szitu lehet még, ez csak egy példa)

És az esküvő... Ez nekem tök olyan, mintha szinte arra várnának, h engedélyt kérj tőlük.

A legjobb lenne mindannyiotoknak, ha megtennél annyit a párodért, amennyit ő megtett érted: vállalod őt, kiállsz érte. És elmondod a szüleidnek, hogy nem kell kedvelniük, de te szereted őt, és ha összeházasodtok, szeretnéd, ha elmennének - de akkor elvárod, hogy úgy is viselkedjenek, mint az igazi "örömszülők". Örömmel, szeretettel, minimum korrektül.

Ez a TE kapcsolatod. Ha szeretnek téged, neked akarnak jót. Eddig fel sem merült, hogy a pasi TÉGED ne tenne boldoggá. Tehát, tegyék félre azt, hogy _őket_ nem teszi boldoggá (nem ez a dolga :-) ), hanem próbáljanak örülni annak, hogy téged igen. Vagy, ha erre nem képesek, akkor nem kell ám annyira tartani a kapcsolatot.

Mi a legutolso otthon töltött Kar

csonykor miután az egész az üvöltözésről szolt és h még a szeret ünnepén se képesek emberként beszélni velünk,csak darab sz ként. És amugy adjunk kb lovét,mer az legalább jol jön nekik,mi csak utba vagyunk,döntöttünk ugy h elég volt,elég kakit kaptunk,voltak gusztalan huzások is. Azota mindenhol tiltó lista a kedves rokonság. Mi 3 an tesokkal a saját családjainkkal törüdünk onnentől. És sokkal jobban érezzük magunkat h nem kell haza menni ujabb megalázásért pofonért. Ne menjetek oda, a gyerekedet kiméld meg ettől a légkörtől.

"( Ráadásul karácsonykor (két ünnep között mentünk haza), kislányom megjegyezte, hogy "Gábort otthon hagytuk"

Öt éve a párodtól külön karácsonyozol és elviseli, hogy otthon hagyod az ünnepekre mint egy megunt kutyát??

Én már régen szakítottam volna veled.

Minden ujjára talál olyan gyerekes elvált nőt aki meg is becsüli!!!