Szokták mondani, hogy a gyerek nem tulajdon, meg nem tárgy. Konkrétan mit jelentenek ezek?

Megvannak a személyi szabadságjogai, a legszemélyesebb köreit tisztelni kell. Nem lehet önállótlan báb 20 évig, aki csak azt teheti, amit anyuci és apuci helyesnek fél, majd menjen, álljon meg a saját lábán...

Nem úgy a mi gyerekünk, hogy uralkodhatunk fölötte. Értelmes szabályokat lehet s kell is hozni és betartatni, de attól ő még egy külön ember.

2-es ugyanez!!!! 20 évesen véresre vertek, ha ellenkezés ment. A gimit, a fősulit, a diákmunkát mindent ő döntött el.

Nem, utánam jöttek autóval és betuszkoltak, majd ütöttek.

Fiúkról szó s lehet. Boltba és még ZUHANYOZNI is az engedélyével leeht, nem engedte kihúzatni a bölcsességfogamat se, pedig nekem fáj, nem neki. Epilálni sem engednek, tampont használni sem. 20 évesen naponta átkutatja a szobámat.

16 évesen kezdődött meg a pokol, amikor rájöttek, hogy kezd saját akaratom lenni.

Jobb az ilyenektől messze kerülni, minél messzebb!!!!

Tudom egy aljas szemét.

Ma is teljesen kiakadtam, hogy nyitva volt az ablak és engem szidtak közösen, meg kiadta apám neki az ukászt, hogy mit mondhat nekem és mit nem. Elképedtem, hogy ilyen van.

Azt jelenti, hogy minden gyermek EMBER. Tehát minden gyermek személyiség. A fejlődéséért a szülei a felelősek.

Tehát nem tárgy. De míg nagykorúvá nem válik, a szülei emberileg, jogilag is felelősek érte, és felelősségre vonhatóak.

Manapság inkább gyermekjogok vannak - kötelezettségek kevésbé.

Ez a kérdés inkább harminc, illetve negyven évvel ezelőtt "állta volna meg a helyét".

De lehet, hogy tévedek és ma is aktuális...