Milyenek az igazi mérgező szülők?

[link]

Itt egy link. Beleolvastam az oldalba. Hát kb. ilyenek.

Nézz körül itt a GYK-n, és annyi példát találsz, hogy belezöldülsz.

Először is fogalmuk sincs, mi a különbség a szeretet és a birtoklás között. A gyerektől azt várják el, hogy tökéletesen viselkedjen, soha ne mutasson semmilyen személyiségjegyet, kizárólag a szerintük elvárt teljesítményt mutassa, azaz legyen kiváló tanuló, élsportoló, továbbá csendes és engedelmes.

De ha ez meg is valósul, az sem lesz elég jó, mert mindig lehet jobb, tehát "ösztönzésképpen" állandóan szapulják, szidják, becsmérlik a gyereket, sulykolják bele, hogy ő buta, rossz, értéktelen, soha nem fog elérni semmit, bezzeg az XY gyereke, az igen (általában XY gyereke azért sikeres, mert nem cseszegetik, hanem támogatják és bátorítják).

A mérgező szülő nem mulasztja el lépten-nyomon hangsúlyozni azt sem, hogy ő mekkora kegyet gyakorol, hogy megengedi, hogy a házában lakj, sőt, még enni is ad. Ezek természetesen "kedvezmények" (az én apám előszeretettel dobálta ezt a szót), amelyek "meg lesznek szüntetve", ha nem megfelelő a gyermek viselkedése. Az pedig soha nem elég megfelelő.

Rendszeres és kíméletlen büntetések, mégpedig kizárólag a legdurvábbak. A mérgező szülő azonnal minden szarért azonnal torka szakadtából üvölt, üti-vágja a gyereket, gyakran szadista élvezettel, amit ő természetesen úgy értelmez, hogy erre azért van szükség, hogy "megértse". Például hosszas előadást tart a bokafogásra kényszerített, félelemtől remegő kisgyereknek, mielőtt a kezében tartott pálcával vagy szíjjal lesújt. A büntetések idővel rutinná válnak.

Természetesen jutalom vagy dicséret soha nincs. Ha kap is valamit a gyerek, hangsúlyozni kell, hogy ez csak ideiglenes, és ugrásra készen figyelni fogják, mikor lehet elvenni. Ne nagyon élvezze azt a játékot, mert ha fekete pontot merészel hozni az iskolából, azonnal megy a kukába.

Az iskola természetesen szent és megkérdőjelezhetetlen. Amit a tanár hazaüzent, az res iudicata, nincs ellenvetés, nincs vitatkozás, büntetés van. Ha be is megy a szülő a tanárhoz, csak azért, hogy alázatosan csússzon-másszon és bocsánatot kérjen, hogy ilyen rossz gyereke van. Gyakran magával rángatja a gyereket is, hogy a tanár előtt pofozza fel, demonstrálandó, hogy ő mennyire igyekszik.

A mérgező szülők természetesen csak a saját gyerekükkel szemben ilyen kemények. Mindenki mással szemben meghunyászkodó, alamuszi emberek. Otthon jön ki apukából az alfahím, a tizenkétéves, kiszolgáltatott gyerekkel szemben. De akkor aztán kiéli magát! A másik szülő mindig támogatólag lép fel, az is üvölt, biztatja a másikat, hogy üssön még, egy füst alatt verje meg a múltkoriért is még egyszer, és így tovább.

Mindezt természetesen a mérgező szülő tagadja. Ha a gyerek fel merészeli hozni, hogy apuka a múltkor elvert a bottal, mosolyogva megsimogatják a buksiját, és leereszkedően közlik, hogy "ugyan már, Zsuzsika, hiszen te is tudod, hogy ez nem igaz, miért mondasz ilyet?" Ha tovább erőlteti, természetesen úgy elverik, mint szódás a lovát, amiért "felbosszantotta" apát.

A mérgező szülő magától értetődően semmilyen segítséget nem ad a gyermekének ahhoz sem, hogy az életet elkezdje, akkor sem, ha bőven volna miből. Neki sem adtak a szülei, oldja meg az a kis szaros! Ezzel párhuzamosan, amikor 18 felé közeledik, elkezdik folyamatosan oltogatni, hogy mikor takarodik már el végre, meddig élősködik még itt a családon. Beleszólnak mindenbe, hogy öltözik, kivel barátkozik, miért ez a csengőhangja, milyen zenét hallgat. Mivel ekkor már a szülők kezdenek öregedni, a gyerek viszont most kezdi a legszebb fiatalkort, természetesen ebbe bele kell rondítani, nehogy már ő érezze jobban magát. Ordibálás, zsarolás, fenyegetőzés, minden megy. A mérgező szülő ilyenkor már arra játszik, hogy minél tovább kényszerítse a gyereket, hogy otthon lakjon, mert addig is van neki egy lelki bokszzsákja, akit folyamatosan szapulhat-szidalmazhat, mindenért hibáztathat, és folyamatosan panaszkodhat rá, mert addig sem kell beismernie, hogy saját maga miatt szar az élete.

A mérgező szülő egyedül döglik meg egy kórház elfekvőjében, és utolsó percéig kárál az ő hálátlan gyerekéről. Az életben maradt másik szülő tökéletes apaként/anyaként emlékezik rá, és nem érti, miért nem látogatja meg őket az a hálátlan kölyök soha. Azok után, hogy annyi szeretetben nevelték!!

3.! Ezt te másoltad a könyvből, vagy mind magadtól írtad? Mert ha igen, akkor elismerésem. :)

Mint írtam, nem olvastam a könyvet, aminek több része is van, szóval passz. Ezért kérdezem.

Sajnos egyáltalán nem ritka. Akkor is és most is rengeteg ilyen pszichopata állat szülő van és volt. A különbség, hogy akkoriban, a nyolcvanas években még bátorították is őket. Viccek témája volt az iskolai dolgok miatti otthoni pofon, mint valami természetes dolog, ugyanígy a szülőktől, felnőttektől való rettegés, a rossz jegy miatti elfenekelés, a fakanállal verés. Ha belelapozol a Hahotába, ami egy korabeli havi kiadvány volt gyerekeknek, tele van ilyenekkel.

Az is teljesen természetes volt, hogy a tanár élet és halál ura. Mondjuk ez sok helyen ma is így van, de ha ma hallani olyanról, hogy egy tanár megverte a gyereket, rohan az összes tévé-rádió, és akár rendőrségi ügy is lehet belőle. A nyolcvanas években a sok beposhadt vén qrva úgy élte ki a szadista ösztöneit a kisfiúkon, ahogy akarta, úgy állt bosszút a sikertelen életéért, ahogy jólesett neki.

Teljesen természetes volt például, hogy ha a sorakozónál beszélgettünk, a tanár tiszta erőből beleverte a fejünket a falba, hogy a hajunknál fogva rángatott, vagy hogy hozzánk vágott valamit (és nem egy papírgalacsint) ha úgy gondolta, fegyelmezni kell. Kérdezz meg bárkit, aki ma 30-40 éves, hogy ő is a legrosszabb osztályba járt-e, amit a tanárai valaha láttak, és jó eséllyel igennel fog válaszolni, mert minden osztályt ezzel oltogattak, nehogy valami motiváció alakuljon ki bárkiben.

Mondjuk annyit meg kell adni annak a rendszernek is, hogy ha a szülő akarta, megvédhette a gyerekét egyszerű módszerekkel, és senki nem abalygott, hogy "közfeladatot ellátó személy" meg ilyenek. Egyszer például egy osztálytársam fején összetörte a napközis tanár a porcelénbögrét, mert nem akarta meginni a kakaót. Másnap bejött az apja, egy kigyúrt állat munkásőr, behozott egy félliteres söröskriglit, és úgy csapta szét a vén qva fején, hogy a mentő vitte el. Senki nem csinált belőle ügyet, mindenki tudta, miért kapta. Ez így utólag vicces, de csak felnőtt fejjel látjuk, milyen kegyetlen világ volt ez.

9.!

1-2. válaszoló vagyok, meg aki megkérdezte tőled, hogy a könyvből másoltad-e.

Nem kell kérdeznem senkitől a tanáros dolgokat, mert elmúltam 40, ismerem a Hahotát is, szóval tapasztaltam én is az akkori rendszert az iskolákban.

Szerencsére a szüleim nem voltak mérgezőek, nem ütöttek-vertek. Ennyi előnyöm van, semmi több.