Azok akiknek tenyleg nagyon rossz szuleik voltak! Felnottkent hogy gondoltok vissza arra a korszakra, mennyire tartjatok a kapcsolatot?

#1 vagyok.

Talán nem kapod meg itt a csürhétől, hogy kamu, mert úgy vannak, hogy amit ők még nem láttak, az nem létezik.

De... Őszintén, én a helyedben nem tartanám vele a kapcsolatot, semennyire.

Ez nem anya, amit leírtál, az alapján nála az anyai tevékenység abból állt, hogy megszült, és ennyi.

Ha van, akivel jóban vagy, pl nagymamád, akkor anyádat szard le, ahogy ő tette...

Én tartom az enyémmel a kapcsolatot, de az a helyzet, hogy nem szívesen emlékszem vissza a gyerekkoromra, és hiába mártírkodik, nem fogtak fegyvert a fejéhez azért, hogy abban éljen, amivel tönkretette az életemet. (A sajátját is, de azt önként vállalta, nekem meg nem volt választásom.)

9 évig volt egy alkoholista, agresszív élettársa, aki engem is meg anyámat is bántalmazott. Dehát vele kellett élni, mert besikerült a testvérem, és jaj, mit szólnak az emberek, ha ott hagyja, meg egyebek.

Visszaemlékszem, ócska szar ruhákat kellett hordani, undorító kajákat enni, mindenhez kenyeret, hogy kevesebb fogyjon, el voltam hízva évekig. Ja, mert erre volt pénz.

(Meg cigarettára, alkoholra, meg a házibulikra, ahol az élettárs anyám nővérét kefélte.)

Ahhoz képest most ba$ztat, hogy miért nincs itthon x féle kaja, mert a lányom extra válogatós. De én nem teszek a gyerek elé olyat, amit a kutyának sem adnék oda, és nem veszi magát észre, a volt élettárs a hibás mindenért. Csak tudnám, ki választotta...

kamaszkoromban féltem tőlük és annyira nem láttam kiutat a bántalmazásukból (mindennap ordibálás, bántás, kritizálás néha verés is), hogy az öngyilkosság is megfordult a fejemben. Az első egyetemi éveim alatt gyűlöltem őket, ha telefonon hívtak görcsbe rándult a gyomrom. Aztán elkezdtem bébiszitterkedni és a gyerekektől annyi szeretetet kaptam (illetve a barátaimtól is) hogy elmúlt bennem a harag. Mára már megbocsátottam nekik, és csak szánom őket. Húsvétkor otthon voltam a 4 hónapos kisfiammal és apám azt ordibálta hogy ostoba vagyok és felelőtlen, én pedig nem haragudtam már rá, mert mérhetetlenül sajnáltam amiért képtelen a boldogságra és a szeretetre. És néha még eszembe jut olyan emlék amitől feltépődik a seb, de tudom, hogy én sose leszek ilyen szülő és hogy én ennél 100szor jobbat tudok adni a gyerekemnek és a férjem is 100szor jobb apa lesz mint az én apám volt. Egy pszichológus azt mondta nekem: nem kell szeretni a szüleinket ha nem tudjuk, tisztelni kell őket amiért felneveltek, úgy ahogy tőlük tellett. Nem azért nem adnak többet mert nem akarnak hanem mert nem tudnak, mert ennyi telik tőlük.

Nagyon boldog vagyok a férjemmel és a kisfiammal, a barátaimat imádom,a gyerekeket akikre vigyáztam a mai napig meglátogatom.

A szüleimet pedig felhívom, néha haza megyünk hozzájuk, de nem várok tőlük semmit és próbálom figyelmen kívül hagyni a bántásaikat

23/N

Apával 16 éves koromig jó volt a kacsolat, aztán elköltöztünk mostohaanyámékhoz.

A nő irigy és féltékeny volt rám. Naponta beszólogatott, "semmire nem viszed", "hülye kis takony vagy", "miért szeretne egy ilyen tehenet bárki is (169/58)", "azt hiszed felvesznek bárhová is?", "te ne főzz, nem szeretem a moslékot", és társai.

Minden nap, ha apával akartam beszélgetni odajött, beleszólt, leszólt, egy percünk nem lehetett kettesben vele.

Vele amióta elköltöztem egyáltalán nem beszélek.

Apával meg szőrmentén, mert szerinte a nő "kedves", és "nem érti, miért viselkedtem vele támadólag" - WTF? :D

Szóval a barátnőjét védte mindig, minden helyzetben, nyilván, mert a nő úgy adta elő, hogy én vagyok a kis hülye.

Ez van, félévente egyszer hazamegyek, akkor beszélek 1-2 órát apával, és ennyi.

De gyakorlatilag másfél hónapja nem tudom elérni, hiába hívom,írok neki sms-t, ímélt nincs reakció.

Azt hiszem, feladom lassan, mert csak sírok, hogy ennyire szarik rám.

29n

Ez nem anya! En nem beszelnek vele soha tobbet! Nem erdemli meg de valoszinuleg nem is erdekelne amugysem.

Engedd el azt hogy “anya” marmint a szot es annak erdeti jelenteset neked az nincs es nem is volt. Ehhez a kephez ne ragaszkodj. Engedd el. Es torodj magaddal kizarolag. Vissza se nezz!

En nem beszelek anyamekkal. Sokkal jobb!

Nem volt gyerekkorom. Agresszív idegbeteg alkesz szüleim van, el is lehet képzelni milyen gyerekkorom volt. Lassan 12 éve, hogy megszakítottam a kapcsolatot velük. Temetésükre nem fogok elmenni.

29/N