Anyukám életképtelennek tart és mindent túlaggódik. Mit csináljak vele? Veletek volt ilyen?

Szeptembertől kezdem az egyetemet. Én nagyon várom már és kíváncsi vagyok rá, hogy milyen lesz. Azt tanulhatom, amit szeretnék és csomó új embert ismerhetek meg, új környezet stb., számomra ez mind pozitív, viszont már elegem van belőle, hogy állandóan anyukám rinyálását kell hallgatnom. Folyton problémázik valamin, hogy "jajj mi lesz veled", "mit fogsz enni", "hogyan fogsz takarítani", "biztos le fogod késni a buszt", "hogyan fogsz felkelni", "el fogsz tévedni", "nem neked való ez", "hogyan fogsz tudni beilleszkedni" és még sorolhatnám... Komolyan mondom úgy csinál, mintha valami elmeroggyant lennék.

Valóban igaz, hogy el lettem kényeztetve és pl. sosem kellett itthon rendszeresen házimunkát végeznem, mert anyukám mindent megcsinál (egyébként tipikus mártír, aki folyton panaszkodik, hogy mennyi dolga van, de már attól kiakad, ha valaki átlépi a konyha küszöbét, szóval amikor itthon van, akkor nem lehet csinálni semmit), viszont, ha mégis úgy adódott, akkor érdekes módon nem haltam éhen mert tudtam magamnak kaját csinálni, nem mentem koszos/gyűrött cuccokban mert ki tudtam mosni/vasalni, a szobámban sem áll a retek mert azt is kitakarítom stb. Az való igaz, hogy nehezebben ismerkedek, barátkozok, de eddig is mindig meg tudtam oldni és tudtam kapcsolatokat építeni, most is vannak barátaim. Persze, volt már rá példa, hogy valamit elfelejtettem vagy lekéstem egy buszt, de ezzel szerintem nem vagyok egyedül és alapvetően fejben tudom tartani a teendőimet, fel tudok kelni időben, nem vagyok notórius késő és úgy gondolom, hogy a 21. században az sem fog nagy gondot okozni, hogy megtaláljak egy utcát egy ismeretlen városban... Szóval, elismerem, hogy nem én vagyok a legtalpraesettebb és önállóbb ember a világon, mert tényleg vannak olyan dolgok, amikben még nincsen tapasztalatom, rutinom és biztosan lesz olyan is, ami elsőre nehezebb lesz vagy gondot fog okozni, de nem gondolnám, hogy ez akkora tragédia lenne és szerintem mindent meg lehet tanulni. A lényeg pedig az, hogy ha valami nem is sikerül vagy gondot okoz, akkor az is az én problémám lesz és nekem kell megoldanom, nem pedig neki...szóval, ha valakinek emiatt aggódnia "kellene" az is max. én lehetnék. Ezt már próbáltam neki is elmagyarázni, de nem nagyon volt haszna...