4 éves és 5 és fél éves gyereket mivel, hogyan vegyek rá arra, hogy a saját szobájukat (közös) tartsák rendben, játékaikat, mesekönyvet pakolják el?

állandó jelleggel rendet tartani úgy se lehet :D

de pl olyat eltudok képzelni, hogy este mindent el kell pakolniuk maguk után, és se szennyes se semmi nem maradhat

és ha ezt tartják egy hétig akkor beígérsz valamit

és ezt ugyan így minden héten :D

ha esetleg van kedvenc süti vagy valami, akkor csinálsz azt, vagy általuk választott program :)

egy idő után meg hozzá szoknak

Nekem csak 1 gyerekem van, 5 éves múlt.

A cipőben bemászkálást mindig is tiltottam, így ahhoz hozzászokott.

A kupi nálunk is rendszeres volt, de amikor megelégeltem, akkor egyszer hétvégén együtt rendet csináltunk az utolsó zugban is, és azóta lefekvésig össze kell pakolnia. Csak akkor van alvás, ha rendet csinált. Általában annyi elég, hogy beülök a szobába, és max mondom, mit hova tegyen.

Drasztikus megoldásnak az tűnt, hogy a sokadik könyörgés után férjem összepakolta, és elrakta a játékai nagy részét. De nem hiányolja annyira, úgyhogy ez csak nekünk tűnt drasztikusnak, a gyereknek nem.

Úgy csináljuk, ahogy az oviban. Akkor vehetsz elő más játékot, ha az előzőt elpakoltad. Így eleve nem óriás kupit kell eltüntetni, mert az neki olyan végeláthatatlannak tűnik, hanem mindig csak kicsit kell pakolni.

Eszembe nem jutna ezekért jutalmat kitalálni.

Először pakoljatok együtt, esetleg kérdezd mindig őket, hogy hol van a helye, hova tegyük. Aztán egy idő múlva majd együtt rakjátok, és dicsérd őket sokat, hogy milyen ügyesek. Aztán egyre inkább rájuk hagyhatod, és persze dicsérni, dicsérni, dicsérni, hogy milyen ügyesek.

Persze szerintem is elég csak este, fürdés előtt összepakolni. Vagy ha vendég jön. Napközben a kis birodalmukban legyen úgy, ahogyan ők szeretnék.

A szennyes ruhát egyszerűen rakják le a székre/ágyra, ahol levetkőznek, aztán te rendezd el. Mondjuk a mi fiunknak volt olyan korszaka, amikor élvezettel dobálta a levetett ruháit ide-oda, leginkább az ágy mögé, ahonnan körülményes volt kiszedni. Ilyenkor kicsit mérgesek voltunk, de szépen leszokott róla.

A cipőben való bemenetelt alapvetően ugyanúgy lehet megtanítani, mint bármi mást: százmilliószor :DDD szólsz neki, aztán szokásává válik, és nem megy be. De ha mondjuk egy évben kétszer bemegy, azért nem kell patáliázni.

- jutalmat felejtsd el! Szükségtelen, ALAPNAK kell lenie, hgy elpakol, nem ezért-azért cserébe

- cipőt előszobában levesszük, ez nálatok nincs meg? Addig be sem mehet a lakásba

- egy ideig szólok neki, segítek, ha kéri, de ha sokadszori kérésre sem áll neki rendet tenni, akkor hozom a zsákot, és ami ott van, az megy bele és a kukába. Nem szeretem ezt alkalmazni, de nem vagyok hajlandó segget csinálni a számból - érdekes, a "zsák" szó hallatán kb 10 perc alatt rendet tesz. :D

Tehát 4 és 5 és fél éves gyerekről van szó. Akkor ezt a kérdést megmutatom majd az anyámnak, aki szerint ezek túl nagy elvárások a nemsokára 9 éves gyerekemtől...

Mikor 4-5 éves volt, akkor vele laktunk, és anyámnak természetes volt, hogy ekkora gyerek után ő elpakol.

(Nem, nekem nem az, sőt, minél előbb el kell kezdeni, hogy megtanulja, de legalább tudom, hogy nem én várok extrát.)

Nem olvastam végig a kommenteket lehet, hogy már volt.

Csinálj versenyt belőle. Ha nem is megy automatikusan minden nap a pakolás, akkor sem telik semmi időbe odaszólni nekik, hogy NA! verseny... ki pakol el gyorsabban... Az unokaöcsémnél ez bevált, ő egyke, de ketten így nagyon gyorsan elszoktunk pakolni.