Tényleg már csak az az egy megoldás maradt, hogy bátyámhoz költözzek?

A helyzet az, hogy sem bátyám, sem én nem állunk jó kapcsolatban anyával, amióta bátyám elköltözött, azóta egyre jobban rám van szállva. Most erről nem mesélnék nagyon sokat, mert túl hosszú lenne, de tegnap kezdtem el komolyabban gondolkodni, hogy bátyámhoz költözzek.

Tegnap hazajött és a mai nap rögtön azzal kezdődött, hogy anya elkezdett vele veszekedni, hogy nem igaz, hogy tegnap az volt az első dolga, hogy találkozzon pár barátjával és késő estig velük is maradt, mire bátyám mondta anyának, hogy tudja, hogy neki nincsenek barátai, és nem kéne azért szemrehányást tenni, hogy él közösségi életet, szerezzen barátokat és felőle addig lehet velük, ameddig akar.. Erre anya azzal vágott neki vissza, hogy pont úgy viselkedik, mint apa és ő még egy ilyen embert nem akar elviselni, mire bátyám mondta, hogy ő azért költözött el olyan korán, mert ő meg az olyan embereket nem alarja elvisleni, mint anya és ő biztos, hogy teljesen másképp fog viselkedni a gyerekével (u.i; a barátnője terhes), mire anya mondta, hogy még bátyám saját maga is szinte egy gyerek, nem tudja, hogyan fogja tudni felnevelni. A lényeg, hogy ez az egész odáig fajult, hogy anya megütötte bátyámat. Mondta, hogy azért jött haza, mert tudja, hogy anya mennyire elviselhetetlen és már amúgyis 18 vagyok, úgyhogy gyakorlatilag ennek semmi akadálya. Anya pedig erre annyit mondott, hogy ez a világ legnagyobb hülyesége, mert bátyám huszonéves létére alig fog tudni felnevelni egy gyereket, nemhogy még engem is odavigyen.

Anya erre húz, bátyám meg arra. Anya azt akarja, hogy maradjak, amúgyis túl sokan leszünk ott, bátyám meg azt, hogy vele menjek és ne hallgassak anyára, mert csak azért akarja, hogy maradjak, mert neki nincs senkije és nem akar egyedül lenni.