Családi gondok!?!?

16/l vagyok, a szüleim 10 éve elváltak, mert anyum megcsalta apumat, ezért elköltöztünk anyummal, (van 2 tesóm) apum minden nap látni akart de anyumnak ez nem tetszet ezért birósságra ment, onantól heti 2szer találkoztunk csak, közben anyum pasija is hozzánk költözött (akivel anyum félrelépett) a gyerekével, és a szüleim szószerint háborúzni kezdtek: nyilvános utcai balhék, feljelentések, pofonok stb.. utálom a mostoha apámat és anyámat is, mert én őket hibáztatom amiért tönkrement az életünk, anyám tehet mindenről!! ráadásul a pali nem is szereti anyámat csak kihasználja, de anyám nem hisz nekem, és tönkretettek mind hármunkat, a hugom pl. elszökdösik itthonról és azt mondja hogy ő ide nem jön többet vissza, elmegy apánkhoz, csakhogy ő is szarik ránk ,,.. Anyám pedig szószerint utál engem, mosstanában olyan mintha engem nem is tekintene gyerekének, a hugomnak mindent megbocsát, megenged, nekem semmit....a boldogságomnak se tud örülni, a hugom nagyon közösségi ember , egy tucat barátja van, többségük fiú, és nemrég én is jóban lettem egy fiúval, ő többet érez barátságnál de megbeszéltük hogy egyenlőre csak barátok maradunk, de anyámnak nem tetszik ez se, mert : nekem ennyire bejön ez most komoly??? nem is annyi idős mint én?? (2évvel fiatalabb), de a hugomnak is van egy csomó fiatalabb barátja, ráadásul a hugom ár iszik is, multkor annyira berugott hogy elkellett érte menni, mert nem tudott járni se. Velem mindig bunkó anyám, soha nem dícsér vagy bíztat, még pénzt sem ad, bezzeg a hugomnak, mindig ad 2000et ahányszor kimegy, pedig én sokszor adtam már kölcsön anyumnak, de ő nem adja vissza. Eldöntöttem hogy ha betöltöm a 18at elköltözöm, és elfelejtem hogy valaha is volt egy családom. És nem nem lehet beszélni anyámmal, már próbáltam, de nem ért meg..még neki áll feljebb :( :( , igazam van???, addig is mit tehetnék?