Miért nem képes kiállni értem az anyám? Tényleg ez a megoldás?

A férjével 13 éve házasok, velük élek/éltem. Az utóbbi 1-2 évben a nevelőapám teljesen idegbeteg lett, mindenért azonnal ordít, kötözködik, provokál. Ha meg visszaszólok neki, fel van háborodva. Ehhez még társul a kapuzárási pánik, hogy ő nem öregszik, úgy öltözködik, mint egy tini, a viselkedése is hajaz rá.

Ha itthon vagyok, folyamatosan én vagyok a "célpont". Mindenbe belém köt, akármit csinálok. Pl. miért megyek el étterembe enni, itthon is van kaja. Ha itthon csinálok valamit, akkor miért kell bebüdösíteni a kajaszaggal az egész lenti részt... Itthon vagyok, sorozatozok a szobámba, és bejön, hogy nem szándékozok elmenni dolgozni a nyáron?! Ha megyek valamerre, mondjuk találkozom a barátnőimmel, azon is ki van akadva. Nincsenek barátai, a szülei, a gyerekei már fel sem veszik neki a telefont. Vagy anyát piszkálja, vagy engem.

Évközben is, hogyha hazajövök, miért nem tanulok, miért megyek ide, vagy oda. Meg hogy hát ez nehéz egyetem, úgyis ki fogok bukni, csak idő kérdése... Ha vizsgaidőszakban átraktam egy vizsgát későbbre, mert nem voltam biztos a tudásomban, akkor ordítozott anyával és velem is, hogy mit képzelek, ez nem így megy. Pedig semmit nem fizet nekem, anyával külön kasszán vannak. Olyan szinten, hogyha hazajövök hétvégente, vagy most pl. a szünetben, anya nekem külön megy el bevásárolni. Tehát még azt sem lehet mondani, hogy neki bármilyen anyagi terhet jelentenék.

Már mondtam anyának, hogy beszéljen vele, állítsa le, de mindig az a válasz, hogy nem tud vele mit kezdeni, hiába mondana neki bármit és hogy ne figyeljek rá. Ilyen, fogadjam el.