Miért csinálja ezt a saját apám?
Egy faluban élnek anyámmal olyan 90 kilométerre BP-től. Én elköltöztem a IV. kerületbe albiba, lett melóm egy benzinkúton, megismerkedtem ott egy lánnyal, összeköltöztünk és most együtt éldegélünk nyugiban, kényelmesen.
Úgy 3 hetente hazajárok szüleimhez falura és olyankor mindig azt hallgatom apámtól, hogy én milyen semmirevaló vagyok, nem csinálok semmit, azért költöztem egy pesti panelba, mert ott dologtalanul lehet élni és ehhez hasonlók. Már rohadt módon elegem van belőle és a morgásából és azt mondtam neki, hogy ha mégegyszer előhozza, akkor csak negyedévente járok majd haza.
A sztori része az is, hogy ő és anyám szintén egy BP közeli városba járnak melózni, minden áldott nap 78 kilométerre a falutól és apám főnöke annyira bírta őt, hogy még 2008 nyarán felajánlotta faternak, hogy vesz a családunknak egy panellakást az adott városban úgy, hogy csak a 2/3 részét kell majd neki visszafizetni apámnak, az 1/3-a ingyen van. Erre apám felháborodva elutasította a főnök ajánlatát valami olyasmi szöveggel, hogy "Mitgondósz te? Mi vagyok én? Valami panelpatkány?"
A lényeg, hogy anyám és közte hatalmas viták mentek akkor, nagy ordítozás, veszekedés, meg minden ilyesmi, mert ugye anyámnak herótja van a falutól, ő mindig is városban akart élni, csak apám ilyen begyepesedett, hogy nem bír kimozdulni a faluból.
Egy szónak is 100 a vége, mégis mi a jó franzot tudnék apámmal csinálni? Vagy reménytelen?
23/F
válasza:
válasza:Megválaszoltad, ott van: begyepesedett
Más az értékrendje, nem tudsz mit kezdeni vele.
válasza: válasza: válasza:Ne vedd magadra. Az hogy ő nem fogadja el az életviteledet és a mentalitásodat, az az ő saját fasśżsága, őhozzá tartozik, nem rólad szól. Csak ezen vezeti le a belső diszharmóniát.
Én a helyedben legközelebb ha lemegyek, az első ilyen beszólásnál AZONNAL eljönnék és 3 helyett 6 vagy 9 hetente mennék vagy még ritkábban.
válasza: válasza:Ó, mintha csak az én szüleimet hallanám! Én is egy vidéki kis faluban nőttem fel, aztán Budapestre költöztem, most már én is a párommal lakom.
Az én szüleim folyamatosan, megállás nélkül sajnáltatják magukat, hogy nekik mennyire rossz ott, mennyi sok dolog van a ház körül (nincs kert, csak kis füvesített udvar pár fával), és hogy bezzeg nekem mennyire jó, mert "az ég adta világon semmi dolgom".
Szerintük nekem CSAK annyi a dolgom, hogy azt a "lyukat" (52 nm-es lakás) takarítsam, bezzeg nekik, ott az udvar, a fűnyírás, gyomlálás stb. Sajnáltatják magukat, mert ott nincs semmi program, idióták az emberek.
Anyám évek óta nem dolgozik, apám eltarja. Én másodállást vállaltam a főállásom mellett, hétvégente fordítok még. Emellet rendszeresen járok edzeni és magamra főzök, a lakás pedig mindig tiszta. Ezt csak azért írom, mert amikor hazalátogatok, mindig kupi van anyáméknál, meg kosz, a füvet csak akkor nyírják le, ha már 30 cm, a gazok térdig érnek, szóval fogalmam sincs, miben fáradnak el annyira.
Mondtam nekik, hogy adják el a házakat (kettő is van nekik) és költözzenek Budapestre, ha ott annyira rossz, de persze ez "hülye ötlet". Csak nem értem, hogy akkor miért mártírkodnak egyfolytában.
A te apád is mártírkodik, sőt, én arra is gondoltam, hogy megbánhatta, hogy visszautasította a főnöje ajánlatát anno, és így kompenzál. Az is biztos zavarja, hogy te előbbre jutottál, kényelmesebb életed van, és irigy.
Tenni nem tudsz ellene, mert ez belőle olyan mélyről fakad, hogy a racionális érvekkel nem mész semmire. Ritkítsd meg a látogatásokat, ha így viselkedik, talán akkor észbe kap.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!