Elviselhetetlen kapcsolat egy életképtelen szülővel. Mit tegyek?

Elég összetett problémám van, megpróbálom a lehető legrövidebben összefoglalni.

A szüleim elváltak, anyukámmal, és az ő szüleivel élünk együtt. Én már dolgozok, és lassan próbálnék a saját lábamra állni, de anya ebben nagyon erőteljesen megakadályoz.

Az a helyzet, hogy anya nem igazán szeret dolgozni, és nem is nagyon dolgozik. Ha dolgozik is nagyon "alja" helyeken, 1 műszakos gyári bohóckodásokat csinál, minimálbérért. Idén többet volt táppénzen, mint amennyit dolgozott. És ez nem túlzás, ez így van. Ő saját maga sem tagadja. Az a baj, hogy mindenféle mondvacsinált okok miatt megy el. Folyik az orra, köhög. Most fáj a keze. A lényeg ugye, hogy ne kelljen dolgoznia.

Egy ideje már szóvátesszük neki, hogy ez így később nem lesz jó. Értelmesen nem lehet vele erről beszélni. Valószínű fáj az igazság neki, és ordibálás lesz az egésznek a vége. Ahol ő ordít, hogy ő ennyi pénzért nem fog dolgozni, ő nem fog megszakadni, meg ilyesmik. Ő beteg. Fáj a keze, fájnak az izületei. Ilyesmik.

A gond az, hogy ahol most van konkrétan cimkét kéne ragasztani dobozokra, de neki ez is MEGTERHELŐ, nem bírja. Egyszerűen túl nehéz munka.

Az is baj, hogy SEMMIHEZ nem ért. De ezt értsétek szó szerint. Nem beszél nyelvet, nincs egy épkézláb szakmája, nincs érettségije, nincs jogosítványa. Tényleg semmi. Viszont elvárásai lennének. Hiszen ő ugye nem fog megszakadni.

Az a baj, hogy már odáig fajultak a dolgok, hogy a 80 ezer Ft körüli fizetése elfogy 2-3 hét alatt !!! úgy, hogy SEMMIT NEM FIZET be a háztartásba. Igen, jól olvastátok. Sem rezsi, sem kaja. Konrkétan semmit nem ad bele semmibe. Így fogy el neki a pénze. És akkor ugye jön a kéregetés.

Nem azt mondom, hogy én nem segítenék neki más helyzetben. De ebben a helyzetben egyszerűen nem értem, hogy miért kéne neki pénzt adnom. Értitek, kap havonta 80 ezret (ha nincs táppénzen), ebből istenigazából nincs havi fix kiadása. Őszintén, miért kéne adnom neki?

És akkor jönnek a veszekedések. Ahol szokásos fellengzős, ordító szövegeket nyom be. Egyik szavával üti a másikat.

Pár hete célozgattam neki, hogy lassan költöznék el. Erre jött a szokásos ordibálás (mert ugye ha érvek elfogynak, akkor az jön), hogy mi lesz vele. Meg, hogy ezt hogy gondolom.

Most őszintén erre mit kéne mondanom???? Ez a dolgok rendje normál esetben. Vége már érzelmi zsarolás lett, hogy ő kárt tesz magában.

Emberileg is elviselhetetlen kategória. Folyamatosan okoskodik, árad belőle a rosszindulat. Már egy egyszerű rokonlátogatáskor is ég az ember pofája helyette. Ő mindenhez hozzáfűzi a saját hülyeségét, keresi a konfliktusokat. Csak az a baj, buta mint a föld. És nem veszi észre sajnos.

Egyszerűen nem tudunk mit kezdeni vele. Nem tudjuk neki elmagyarázni, hogy ez a fajta életfelfogás nem mehet tovább így. Felkapja a vizet, ordít, kiabál. Ésszerű érvek nem hatnak rá.

Ezt sem tudom helyén kezelni, hogy ő kárt tesz magában, ha elköltözök. Kicsit azt érzem, hogy arra kezdett el játszani, hogy majd én úgymond eltartom. Ez erősnek tűnhet, de tényleg így van.

Egyszerűen nem lehet vele beszélni normális hangnemben.

Ti hogy közelítenétek meg ezt a helyzetet?

Azt nem értem mit akar a jövőben. Folyamatos táppénzek, munkakerülés. Ha esetleg végigdolgozik egy hónapot, akkor meg konkrétan a semmire elbassza a fizetését.

Én el akarok költözni, mert nem tudom elviselni, teljeen más az életfelfogásunk. Mondjuk nekem van, neki nincs. Emberileg is nagyon gázos. Nagyon sok a konfliktus emiatt is.

Gondolkoztam már valami családsegítő kihívásán is. Esetleg pszichológus segítségét kérni.

De arra is gondoltam, hogy megfogom a cuccaimat, és elhúzok onnan. Aztán majd beletörődik.

Csak itt meg az érzelmizsarolás az ami picit zavar.

Ti mit tennétek? Hogy próbálnátok hatni rá? Vagy lehet, hogy felesleges próbálkozás?