Rossz ember vagyok, ha nem szeretem az anyámat?

18 éves vagyok, jó gyerekkorom volt, az anyám mindig törődik velem, de idegesít, és emiatt bűntudatom van. Állandóan beleszól mindenbe. Természetes, ha tanáccsal lát el, mert az anyám, de tényleg szó szerint mindenbe beleavatkozik. Abba, hogy mit tanuljak majd tovább egyetemen, hogy kivel járok, az öltözködésembe (konkrétan, hogy nem öltözködöm eléggé nőiesen). Mindent megmond, hogy hogyan éljem az életemet, mindenről tudni akar. Én meg alapvetően visszahúzódó vagyok, szeretek egyedül lenni, nehezen nyílok meg másoknak, ő meg erőszakosan tudni akarja, hogy mit érzek, és ha nem az van, amit ő akar, akkor megsértődik és elkezd sírni. Egyszer beleolvasott a naplómba, és akkor nagyon ideges lettem rá. Tudom, hogy szeret, és csak jót akar nekem, de amióta elkezdtem kamaszodni, azóta túl soknak érzem. Rossz embernek érzem magam, próbáltam ezen változtatni, hogy szeressem őt, hiszen mindent megtesz értem, de évek óta ezt érzem, hogy az agyamra megy, már egyáltalán el se mondom neki az érzéseimet. Megölelni se szeretem vagy kedvesen beszélni vele, mindez kényszeres és nehezemre esik, csak azért teszem, hogy ne bántsam meg. Tényleg nagyon rossz ember vagyok? 18/L