Van olyan hogy nem képes úgy istenigazán szeretni a saját gyerekét? Mi ennek az oka?

Persze, hogy van. Pl ha egy bűnözővé vált, tömeggyilkos, bankrabló, ingyenélő, pszichopata.

Esetleg erőszak eredménye, vagy csak nem kívánt gyerek, mert a szülők még nem élték ki magukat eléggé, és a gyereküket okolják a saját kudarcukért.

Persze!

Szerinted a kis 12 éves gyerekek miért hagynak mindent szanaszét a Mekiben? Mert anyu-apu nem szereti őket annyira, hogy megtanítsa az emberek iránti tiszteletre, arra, hogy maguk után el kell takarítani, nem szórjuk le a kaját és tapossuk bele a járólapba...:)

Sajnos rengeteg ilyen szülő van

Van. Pl. az anyám is ilyen. Pár évtizede még társasalmi elvárás volt, hogy egy lány férjhez menjen, szüljön, nem lóghatott ki a sorból (becsülöm amúgy, aki mégis megtette, és a jellemesség győzött, nem a megfelelni akarás.)

Szóval társadalmi elvárás volt (pl. még a 80-as években is), hogy egy nőnek gyereke legyen. Ettől persze még nem volt rá mindenki alkalmas. Volt már akkor is, akinek nyűg volt, akit idegesített, de "beállt a sorba", mert ez volt az elvárás. Ezek a nők szerintem pl. nem szeretik a gyerekeiket. (Váltig állíthatják persze, hogy szeretik, anyám is állítja, de a tettei nem ezt mutatják, és az elejtett mondatai sem.)

Van.

Kisgyereknél leginkább akkor, ha nem várt gyerek volt, vagy széjjelmentek a párjával. Vagy a szülő is ridegtartásban nőtt fel és egyszerűen nincs előtte jó minta.

Felnőtt gyereket leginkább akkor nem tud szülője szeretni, ha másképp él, mint amit a szülő helyesnek tart. Ez nagyon tág fogalom, onnantól kezdve hogy mondjuk nem ment egyetemre (vagy nem arra az egyetemre ment), vagy nem olyan párt választott (netán saját neméhez vonzódik) egészen odáig, hogy bűncselekményt követett el, rabolt, gyilkolt, netán saját szülője sérelmére.

Apám sem engem sem öcsémet nem kedvelte soha. Mindketten tervezett gyereke voltunk. Nem olyanok lettünk, mint ahogy ő elgondolta magában. Engem már egészen kicsi gyerekként szekált, gúnyolt úgy kezelt, hogy minden megmozdulásomba belekötött. Ünnepeket, karácsonyt nem tartott, ha mi meg mertük tenni, ott állt és gúnyolódott. Diplomás, értelmiségi emberként.

Neki nagyon rossz kapcsolata volt az apjával, bántalmazta, verte, ezt nem tudta kiheverni és szépen tovább ajándékozta nekünk a saját lelki nyomorát. Anyánk mindig ezzel mentegette. Hát jó, köszi, ez marhára sokat segített.

Anyám nemrégiben vallotta be, már bánja, hogy nem vált el anno és annyi mindent hagyott apánknak. Anyánk elég jól keresett, szóval kivitelezhető lett volna. Na mindegy.