Jogosan tarthatom furcsának az apa-lánya közötti szoros kapcsolatokat? (többi lent)

Nem jogosan. Én is apa nélkül nőttem fel, de nem vagyok idióta és van bennem empátia. Mások nem én vagyok. Én nem tudom, milyen apával felnőni, más meg nem tudja, milyen egy szuper anyával.

Sajnos az en apammal nem alakult ki koztunk szoros kapcsolat bar szeretjuk egymast. O inkabb maganyos lelek. Erzem hogy szeret de nem szoktuk megolelni vagy megpuszilni egymast. Amikor masokat latok akkor szoktam irigykedni is..

Egész életen keresztül természetesnek kellene lennie.

Engem nem fogott el soha undor, legfeljebb egy kis féltékenység, bár én alapból nem vagyok az az ölelkezős fajta, de nem lenne rossz egy szerető apa.

En is igy vagyok vele, mert fogalmam sincs, hogy milyen lehet egy normalis apa-lanya kapcsolat. En csak azt a fajta szeretetet ismerem egy ferfival kapcsolatban, amikor azert szexualis indittatas is van a dologban (marmint jo esetben az en reszemrol is, de itt most ferfi oldalra utaltam). Valahol en is vagyok/vagytam volna erre, meg tudom, hogy tok normalis es orulni kene, ha ilyet latok, de az elso reakciom tudat alatt, zsigerbol nekem is valamifele undor, mert egybol osszekapcsolom a szexualitassal, hogy apuka biztos... pedig tudom hogy nem, meg nem ennek kene eszembe jutni, de egybol az kattan be, hogy a kiskamasz vagy mar kamasz, esetleg meg idosabb lanyarol milyen perverz gondolatokat probal elhessegetni allandoan, hogy biztos megnezi a mellet, feneket es eszebe jutnak dolgok... de megegyszer kihangsulyozom, hogy tudom, hogy ez baromi nagy hulyeseg, csak az en hianyossagaimbol, gyerekkori traumaimbol fakad.

Betegesen irigy és rosszindulatú vagy. Ennyi a gond.

Jogos persze. Sok embernek van deformált értékrendje. Akár undorodhatsz is.