Mi volt az a pont, amikor felnőttként megszakítottátok a kapcsolatot a szülőkkel vagy az egyik szülővel?

"Én meg de örülnék, ha lenne még anyukám, ti meg itt hepciáskodtok.....Jó lenne még hazamenni anyuhoz apuhoz később, de nem biztos, hogy lesz rá lehetőség."

Az te vagy. Tudod ha az én anyám nevelt volna téged, akkor te se sírnád vissza azt, hogy 5 éves korod óta szinte minden nap szíjjal és tárgyakkal üt-ver, ha épp olyan kedve van, akkor éheztet vagy épp a pincébe zár 2 napra, nyilvánosan megszégyenít, aláz és még amit el tudsz képzelni, miközben az alkoholista apád vagy becsatlakozik, vagy épp röhög a szoba sarkában az egészen. Engem 13 éve az se érdekel, hogy élnek-e még és a következő 30 évben sem fogom őket embernek tartani. Lezártam, elengedtem, terápiával túlléptem rajta, de számomra ők többé nem léteznek. Örülj neki szép csendben, hogy te ezt nem élted át és normális családod volt, de inkább ne okoskodj, ha nem tudsz a helyzetről semmit.

2. voltam

Utolsó: Te így csináltad, ez is egy út. De légyszi ne sugalld azt, hogy megbocsátani valamiféle pozitívum, pláne elvárás lenne.

Szerintem a 2. válaszoló az adott körülmények között a lehető legjobb döntést hozta. A saját testi és lelki épségének megóvása érdekében nem is cselekedhetett volna másként.