Mit kellene tennem?

Mostantól csinálj meg rendszeresen egy olyan házimunkát, amivel eddig anyukád foglalkozott. Javíts egy jegyet egy fontos tárgyból, és tégy le egy nyelvvizsgát.

Ha felelősséget vállalsz a családi feladatok egy részéért, és a saját jövődért, akkor majd felnőttebbként is fognak kezelni.

Talán ez semmit nem fog jelenteni neked, vagy akár demagóg dolognak is fogod tartani, sőt még újat sem nagyon mondok vele, hiszem nyilván ezt a részét te is látod, ami azt illeti, hogy féltenek. De legyünk őszinték, a mai világban egy 16 éves lányért, aki történetesen a gyermeke az embernek, nem alaptalan az aggódás. Én csak annyit tudnék neked javasolni, hozzátéve, hogy egyáltalán nem biztos, hogy ez a te közérzetedet - a dolog tükrében, amit problémának élsz meg- javítani fogja, hogy próbáld meg egy kicsit a másik oldalról is nézni a dolgokat. Pl. egy szülő szemével, aki legszívesebben egy olyan burokba zárja be a szeretetével, amivel biztosabban meg tudna védeni téged egy csomó olyan dologról így 16 évesen, amivel talán te még nem számolsz kellő mértékben, vagy nem igazán hangsúlyosan, ők pedig talán igen. Kezdve pl. a party drogokkal való akár akaratlan találkozást, az esetleges nemi élet egyenes, vagy közvetett következményeit, a csalódásokat, lelki töréseket, a tanulmányok fontosságának háttérbe szorulását és annak esetleges későbbi negatívumait, stb, stb. Lehet hogy a szüleid egyszerűen csak időt szeretnének nyerni neked arra, hogy elkészültebb, érettebb legyél, amennyire rajtuk múlik, majd akkor, amikor egy csomó ilyen dologgal esetleg akarva, vagy akaratlanul szembe nézel.

Aztán azt a részét is nézheted máshogy is, ha akarod, hogy neked megadatik egyáltalán mindez, még ha bizonyos részét tehernek is éled meg momentán. Mindez alatt értve, hogy valószínűleg szerető és gondoskodó szüleid vannak, akiknek nem mindegy, hogy mi van veled. És hogy egyáltalán vannak. Ez nem magától értetődő mindenki számára. Én pl. Te korodban már félig, vagy tulajdonképpen majdnem egészen árva voltam, és mint ilyen, tudtam volna értékelni akkor már, ha valakit úgy igazából!!!) érdekel, hogy mi van velem. Ha valaki aggódik értem, úgy, ahogy valószínű érted a szüleid teszik.