Van még valaki, akinek ilyen az anyja?

Anyám folyamatosan kritizál, napi szinten tesz megjegyzést rám. "Miért ilyen a hajad, miért ezt vetted fel, milyen ronda a bőröd, hogy néz ki a körmöd stb."

Kezd nagyon elegem lenni a kritizálásából, hogy neki soha semmi nem jó. Ami neki tetszik az tetszen nekem is. Minden döntésem leszólja, hibát talál mindenben és ő próbálja élni az életem. Helyettem akar dönteni. Meg mondja mit hogyan kéne csinálnom akár kisebb, akár komolyabb dolgokban. Mindig is ilyen volt, de most már sok. Két héttel ezelőtt annyira felidegelt, amikor telefonon beszéltünk, hogy pánikrohamom lett. Persze ezt sem mondtam el neki, mert nem hitte volna el. Vagy csak legyintett volna, hogy túl érzékeny vagyok és ne sírjak már. Múlt héten hétvégén, amikor péntek este átmentem a barátomhoz azt mondta minek jövök haza egyáltalán, mert vele sosem töltök időt. Naná, hogy nem, amikor kibírhatatlan a természete. Rengetegszer próbálom, hogy leülök hozzá és beszélgetést kezdek, hogy valamennyire javítsam a kapcsolatunkat, de valahogy mindig kritizálás meg kötekedés lesz a vége. Ma is olyan jó kedvem volt, jó napom volt erre beszólt, hogy miért vagyok egy antiszociális f..., mert nem beszélgetek vele.

Annyira szeretnék már kiszakadni ebből az egészből. A testvéremmel ugyan így viselkedik. Még azt is ő mondja meg neki, hogy hol dolgozzon, mit egyen, mit hordjon. Pedig 27 éves már.

Elköltözni nem tudok, esélytelen az albérlet ilyen árak mellett. Egyedül főleg. De már nagyon nem bírom, teljesen szétszedi az idegrendszerem. Hozzám szól és a vérnyomásom már az egekben. Pedig nem voltam rossz gyerek sosem. Nyugtáztam már magamban, hogy ő ilyen aztán kész. De nem tudok többet lenyelni már, teljesen meg keserítí az életem. Van még más is ilyen helyzetben, mint én?

20/L