Egy erősen homofób szülő mit szólhat, ha a 16 éves lánya elmondja, hogy biszexualitás, de jobban a lányok felé vonzódik?

Pár éve egy homófób apa írt ide akinek a fia bejelentette hogy meleg.

Sajnos nem találtam meg a kérdést, de a lényeg az volt:

- Jól megverte a gyereket, majd elviharzott otthonról.

- Siránkozott, hogy az élet, hogy elbánt ő vele.

- Aztán jött az ok keresés, aminek az eredménye nála az lett, hogy az anyja (vagyis az ő felesége) gyerekkorában túl gondoskodó volt és biztos attól "buzult be" gyerek és erre keresett megoldást itt a gyakori kérdéseken.

Amúgy egy homófób esetében a biszex téma annyival rosszabb, mint a leszbikus, hogy (a fentiekben leírtak alapján) azt fogja gondolni, hogy kigyógyítható, mert nem teljesen "buzult el" még.

Én inkább nem erőltetném a coming out-ot ebben a felállásban, mert jól nem fog kijönni. A bevallás után mindenkinek csak nehezebb lesz az élete.

Ha már külön, önálló életet kezd az alany akkor ráért elmondani.

Szintén biként mondom, hogy szerintem csak akkor állíts ezzel elő otthon, hogyha lesz komoly barátnőd. Addig csak konfliktus lenne belőle szerintem.

17/l/bi

Majd kinövi. Életkori sajátosság, 2 év múlva más lesz menő. Sok tini választ magának egy gendert a 40+ból de néhány hónap múlva mégis inkább mások.

A homofób szülő meg homofób. A kérdés alapján nem tudod mit jelent a szó. Ő akkor se áll majd kötélnek ha órákat magyarázol róla hogy homofóbnak lenni nem divat.

31/F vagyok, kb 10 éve jöttem rá, hogy biszex vagyok. 8 éve jöttem össze a velem azonos nemű barátommal, akivel ma is együtt vagyunk. Az elején még nehéz volt coming out-olni, elmondtam a rokonságból néhány tagnak, és hát volt olyan családtagom (nővérem), aki megtagadott, meg erről hallani sem akar stb. Utána volt még 1 nagyon félre sikerült coming out-kísérletem nem rokonokkal, ami után úgy döntöttem, hallgatok az egészről, majd kb. 5-6 évig egy szót sem mondtam senkinek az identitásomról és/vagy a barátomról. Az se volt könnyű. Láttam, mások hogyan osztják meg másokkal az örömüket, én meg úgy éreztem, nekem itt most csendben kell maradnom a társaságban.

Az elmúlt 1-2 évben aztán ráéreztem, hogyan kell ezt diszkréten csinálni úgy, hogy ne akaszd ki vagy feleslegesen traktáld a környezetedet. Ma már bátran merek együtt mutatkozni a barátommal, még céges rendezvényeken is. Nem szólok semmit, nem sokkolok senkit, rendesen viselkedünk mások előtt, és közben az emberek mégis érzik, h van köztünk valami. Ha valaki rákérdez, elmondom, hogy ő a barátom. Semmi többet. Ha az illető nagyon kíváncsi, úgyis fog még kérdezősködni, ha nem, nem, így nincs feszengés egyik oldalról sem. Cserébe érzem azt, hogy elfogadnak az emberek anélkül, hogy bújkálnom kéne (persze ez nagyban függ attól is, ki milyen közegben mozog).

Az én tapasztalatom az, hogy ha valaki homofób, ott akárhogy próbálkozhatsz, homofób marad, és ha elmondod, csak rosszabb lesz mindkettőtöknek. Sajnos ez ellen nem tudsz mit tenni. Idővel úgyis találkozol olyan emberekkel, akik előtt felvállalhatod magad, csak várd ki türelmesen.

#9 Végre egy homokos aki nem dugja az ember arcába a nagy másságát.

Így kell ezt szépen diszkréten, pont mint a heterók. Mindjárt nem akar mindenki alátok rugni.