A nyolcvanas évek végén, mennyit fizetett az állam egy testi fogyatékos gyerek után a nevelőszülőknek, akik kivették az intézetből?

Nem mindegy? Hidd el, nem éri meg a pénz miatt neveloszulonek lenni. Se akkor, se most, se a jövőben

Akkoriban nem igazán lehetett őket "kivenni". Eleve próbálták az összes testi fogyatékost egy helyre bezárni, hogy ne látszódjon. Ez a rendszerváltással változott meg de ennek mire "mérhető" hatása lett addigra a 90-es évek elejére jutottunk. Gyakorlatilag eldugott faluszéli helyeken voltak ezek az otthonok. Alig-alig volt egy-egy ilyen gyerek akit láthattál. Akik meg eleve állami gondozásba kerültek szintén jól el voltak rejtve. Ez volt a "szocialista" emberkép következménye. A leghíresebb(?) ilyen intézmény a Marczi volt (Bp. II. kerület Marczibányi téren van a mai napig is).

Annyira kevés volt, hogy akinek anyagi érdeke volt a gyermeknevelés, annak ez nem érte meg. Ma jobb a helyzet és igen, én is ismerek olyan nevelőszülőt, aki a pénz miatt csinálja, de olyat is, aki szeretetből.

Áruld már el utolsó, hol éri meg a pénz miatt neveloszuloknek lenni. A fizetese alig több, mint a minimálbér, ah ellátmányék pedig el kell számolnia.

Javítok: és mindegyikben több gyerek.

Nem, nem lehet. Hiába beszélsz hülyeséget, nem lesz milliós bevétel neveloszulosegbol. Nekem is van több nevelőszülő ismerősöm, nem élnek jól belőle. Általában a no a nevelőszülő, a férfi pedig dolgozik mellette. Az ellátmányról nyilvántartást kell vezetni, minden fillérrel el kell számolni, ami a gyerekekre érkezik. Csak egy idiota gondolja, hogy ebből még lehet gazdagodni. Kb az a típus, akik szerint 20e gyermektartasdijbol a xemet anyuka műkörmöshöz meg masszázsra már, semmit nem kolt a gyerekre.