Vannak itt olyanok, akikkel a legkisebb dolgok miatt is kiabált valamelyik szülő? Hogyan éltétek meg? Milyen a kapcsolatotok vele?

Igen. Anyám.

Elvégeztem az egyetemet , nem találtam munkát és estin voltam. Ugye otthon voltam , mert egy nap volt a suli.

Abban az időben mindent csináltam, főztem, mostam, takarítottam, mosogattam, mégis mindenért leordította a fejem.

Ha otthon voltam az volt a baja , ha nem , az. Odáig fajult, hogy kijelentette nekem, idegesíti a jelenlétem.

Szarul esett, szarul voltam sokáig. Nem akartam megfelelni neki, de gondoltam ha már itthon vagyok ennyit megtehetek.

Aztán a több hónapos onsajnálat után próbáltam vele leülni beszélgetni . Néha jó kedve volt , utána rajtam töltötte ki a dühét.

Ennek az oka : munkahelyi stressz.

Nem akart váltani, pedig többször leültem vele. Jó kapcsolatban voltam előtte vele, csak mikor kiégett akkor jöttek elő ezek a problémák. Rászokott a cigire is. Mindenkivel baja volt.

Aztán egyik nap letette elem a felmondási papírjait . Megörültem.

Azóta béke van itthon, nem stresszeli magát, nem kiabál, újra lendületben van és ki tudja magát pihenni.

Aha, anyám. De nem csak velem kiabált hanem saját magával is, pl mosogatás közben leejtett egy kanalat és azonnal nagylevegő "HOGYAZA ****** ***** **************** !!!!!!"

Csendesen közölni az álláspontját nem is tudja, csak üvöltve, káromkodásokkal megtűzdelve. Gyerekkroomban emiatt sokáig féltem tőle de idővel annyira megszoktam hogy nem is figyeltem oda ha már megint ordított valamiért. Apámmal állandóan nyomták a balhét. Alig vártam hogy lelépjek, most ilyen évi 1-2 alkalommal találkozunk és annyi, de akkor is kikötöm hogy vagy normálisan viselkedik vagy befejezzük a találkozgatást.

Az én anyukám igazi hangulatember. Ha jó kedve volt nagyon normális volt gyerekkoromban, bármit meg tudtunk beszélni. De ha rossz napja volt, a legkisebb dolgokért is kiabált. Kimaxolta a következetlenséget, nem volt könnyű vele.

Azért csak felnőttem valahogy... és nem haragszom rá, mert tudom, hogy neki gyerekkorában még nehezebb volt, és magához képest így is sokat fejlődött. Ráadásul egyedül nevelt 3 gyereket, mert apám 8 éves koromban meghalt.

Ettől függetlenül az expáromat gondolkodás nélkül kivágtam, amihez nagyban hozzájárult, hogy ő is minden marhaságért kiabált a gyerekekkel.

Most béke van, és én igyekszem következetesen kiabálni a gyerekekkel. Vagy inkább sehogy sem. 😊

Apám. Igaz általában nem kiabál, de egy energia vámpír. Próbálok minél kevesebbet kommunikálni vele. Az a típus akinek mindennel baja van. Ha hozzászólok az, ha anyámmal beszélek vele pedig nem akkor az. Ha hazamegyek 5 perccel a megérkezésem után elkezdi fújni, hogy miért nincs kitakarítva a lakás. Aprócska részlet, hogy kb heti egy estét töltök ott, még csak nem is egy teljes napot, amúgy másik városban vagyok, ha papíron nem is, de gyakorlatilag teljesen külön élek.

Legutóbb hozzámvágta, hogy leszr mert én is le..., soha nem keresem, bezzeg anyámmal és tesómmal kommunikálok egy héten többször. Nem is tudom miért.

Nem csak velem ilyen, hanem a család többi tagjával is. Rendesen érezni ahogy megváltozik a légkör amint hazaér.