Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Mit tudnék tenni az apámmal?...

Mit tudnék tenni az apámmal? Öngyilkosság?

Figyelt kérdés

Sziasztok! Úgy érzem elég rossz kapcsolatot táplálunk az apámmal én magam, és a testvéreim is.

Elég stresszes a munkája, és talán ezért van az, ami. Akármikor itthon vagyunk nem megy más, csak a fesztivál.

A lánya vagyok, és rossz érzés, hogy semmit nem tud rólam. Halálosan komolyan mondom, SEMMIT!

Gyakorlatilag jóval később érek haza, mint ő. És azért csak jól esne, ha megkérdezné, hogy mi volt ma az iskolában, kaptam-e jegyet, vagy bármi más.

Csak akkor veszi észre a létezésünket a testvéreimmel, mikor ordítani "kell" velünk.

Egyik veszekedésünk már elfajult addig, hogy se szó, se beszéd elszöktem otthonról. Mielőtt elmentem, kezet emelt rám úgy, hogy az állkapcsom is megrándult,és a combom órákig fel volt püffedve és kézlenyomatok éktelenkedtek rajta. Na meg persze olyat is hozzámvágott, hogy leszarja mi van velem, és többet be ne merjem tenni a lábam a házba.

Szokott olyat mondani, ami nagyon fáj a szívemnek. Mikor hangot adok a véleményemnek, sokszor mintha valami kutyához beszélne "Kuss. Mondom kussolj."

Volt alkalom, mikor rám és a testvéreimre undorító szavakat használt. Mondhat ilyet egy apa?

Éppen egy 10 perce sem volt az utolsó veszekedésünk. Kiejtettem a sütit a kezemből, így minden tiszta morzsa lett. Mentem ki egy seprűért, hogy feltakarítsam. Anyám ilyen nem is tudom, elég elnéző hangsúllyal, "Felsöpröd,eszel,aztán megfogod magad, kiveszed a gépből a száraz ruhákat és összehajtogatsz. Megértetted? (Nem szóltam semmit) Mondom, megértetted?" Itt kicsit eltört a mécses, és mondtam, hogy ne ordítson így ok nélkül, örülök, hogy hazaértem egy 20 perce, majd megcsinálom.

Erre apám elkezd ordítani, hogy én mit képzelek magamról, meg hogy, amint mondtam, kussoljak el.

Ebből áll a viszonyunk, anyával egy kissé jobb, viszont apával szó szerint semmi szeretet nem érezhető közöttünk. Napját nem tudom, mikor puszilt meg, vagy épp ölelt át. Hogy mikor szólt hozzám szépen.

Sokszor úgy érzem, hogy már senkire sem számíthatok.


Az idegrendszerem, a lelkivilágom romokban. Biszexuális vagyok, amit nem merek felvállalni. Étkezési zavarral küzdöm, és az orvosom kijelentette, hogy veszélyben van a gyomrom működése. 0-24-ben stresszelek az iskola, a tanárok és a dolgozatok miatt. Az elmúlt egy évben szexuálisan zaklattak, amit máig nem tudok feldolgozni. És még a szüleim is belémrúgnak napi szinten. Az öngyilkosságon gondolkodom már egy jó ideje. Kérlek segítsetek, mit tegyek?!



2018. nov. 9. 17:29
1 2 3
 1/21 anonim ***** válasza:
78%
Hány éves vagy?
2018. nov. 9. 17:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/21 anonim ***** válasza:
86%
Költözés, kapcsolat teljes megszakítása ezekkel a férgekkel és terápia. Tapasztalatból beszélek. Az a cél lebegjen most a szemed előtt, hogy elég pénzt szerezz ahhoz, hogy elköltözhess, akár többedmagaddal is egy társbérletbe, addig pedig bírd ki és éltessen a tudat, hogy ha megléped, soha többet nem kell őket látnod.
2018. nov. 9. 17:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/21 anonim ***** válasza:
100%
Próbálj meg beszélni egy olyan felnőttel, akiben megbízol. Tanár, iskolai pszichológus, védőnő, orvos, nagyszülő, barátaid szülei. Vannak ingyenesen hívható lelki segély számok is. Hosszabb távon nyilván a költözés a megoldás, de nem derül ki, hány éves vagy. Tarts ki!
2018. nov. 9. 18:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/21 anonim ***** válasza:
84%

Rossz a helyzeted. Gondolom nem vígasztal, de a legtöbben ilyeneket élnek át, de nem kellene, hogy ez legyen a megszokott.


Zárkózz be, kerüld őket, ha teheted ne legyél szem előtt és ne szólj hozzájuk, csak, ha muszáj. Építs ki egy baráti kört, és töltsd velük a legtöbb idődet. Olvass fantasyt vagy akármit, ami kicsit kiemel ebből a közegből látszólag.


A szüleid mérgezőek, szavakkal és tettekkel is bántanak, megaláznak. Nem vagy egyedül ezzel.


Ha felnőttél mehet a különköltözés/munka/terápia..

2018. nov. 9. 19:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/21 anonim ***** válasza:
60%
Nézz utána, hogy hogyan kerülhetnél be egy kollégiumba.
2018. nov. 9. 19:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/21 anonim válasza:
73%

Szia, először is jó lenne ha tudnánk a korodat, mert az itt sorsdöntő lehet..

Én nagyon sajnállak, tudom azzal nem sokra mész, de ha segítség kell akkor írhatsz nekem és elmondom mit tehetsz.

2018. nov. 9. 19:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/21 anonim ***** válasza:
39%
Az még oké, hogy az apa neveli a gyerekét. Legyen az akár egy erősebb pofon, hiába hogy lány vagy fiú.. Na de az , hogy lány vagy, és az állkapcsodat emlegeted, hogy megrándult, hát undorító. Mond el apád lakcímét, elintézzük neked. Estére ennél idegesebb nem is lehettem volna
2018. nov. 9. 19:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/21 A kérdező kommentje:
Köszönöm a válaszaitokat, illetve üzeneteiteket! Így rengeteget tudtatok nekem segíteni. Köszönöm!
2018. nov. 9. 20:10
 9/21 anonim ***** válasza:
79%
Ha szeretnél beszélgetni valakivel, nekem nyugodtan írhatsz privátot. Én 33 vagyok, és örülök, hogy tavaly sikerült kizárnom az életemből az anyámat, aki teljesen leigázott lelkileg. Van egy 11 éves gyermekem, a férjem tökéletes társ. Amit meg kellett élnem, az a lelki zsarolás, ha nem mostam tálat suli után, nem volt miből enni, de mindig szar voltam, kitűnő tanulóként is. Erősnek kell lenni babám. Én is úgy gondoltam biszex vagyok, de ez csak a szárnypróbálgatás, mert folyton csalódsz mindenkiben. Egy jó anya az ilyen apát álon verné, mégha kap is egyet a gyerek helyett. Ne csinálj butaságot! A te életed az övéknél sokkal jobb lesz, és ha felnősz úgy fogod szeretni a gyerekedet/gyerekeidet, ahogy te/ti nem vagytok szeretve, és az a gyerek, akit szeret a szülő, viszonzásul akkora szeretetet kap gyermekétől, hogy meggyógyítja minden baját. Tápláld magadban a jövőbe vetett hitedet, te ne rontsd el, ők elbaszták! Amikor arra gondolsz öngyilkosság az a legnagyobb butaság! Tényleg tudni kellene hány éves vagy de 16 ra tippelek … Tanulj! Költözz!
2018. nov. 9. 20:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/21 A kérdező kommentje:

16 vagyok :)

És hiába veszekednek, ordítanak velem állandóan. Szeretem őket. Talán mindennél jobban, mindennek ellenére is.

Bűntudatom is lett, hogy segítséget kértem nyilvánosan. De úgy éreztem ki kell magamból írni, és remélni, hogy kapok némi segítséget. És bőven kaptam. Köszönöm!

2018. nov. 9. 20:41
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!