Melyik felfogás a helyes? Így vennél a gyerekednek lakást?

Adott egy család. Nagyszülőkkel élő "lány" (nő), a férje, és a két gyerekük. 14 éve élnek ott, soha nem fizettek bele semmibe (pl. rezsi, tüzifa, nagybevásárlások). Sőt, még ők kértek a nagyszülőktől mindenre, pl. autóra, baba- és gyerekcuccokra, tv-re, stb. A gyerekeket teljes mértékben a nagyszülők nevelik/nevelték. Velük alszanak, ők hordják őket mindenhová, ők ülnek le tanulni velük/kikérdezni őket. De a szüleikhez nem is ragaszkodnak annyira, mármint nyilván szeretik őket, de közel sem olyan szoros a kapcsolatuk. Azonban az utóbbi időben (kb 2-3) egyre több otthon a konfliktus. Ez meglátszik a gyerekeken is. A kisfiú kezelhetetlen az iskolában, rossz nagyon és nem is tanul. A kislány az óvoda alatt meg sem szólalt, most elsős, és látszik a viselkedésén, hogy nagyon nem oké valami a fejében. A nagytata most jutott el arra a pontra, hogy akkor pakoljanak, és költözzenek onnan. A "gyerekek" persze ki vannak ezen akadva, hogy mégis hova menjenek, nincsen pénzük. Ez volt a fő indok, hogy ők elvárják 45-47 évesen, hogy a nagyszülők házat vegyenek nekik, mert nekik semmi pénzük. Mikor lett volna lehetőségük, nem akartak költözni, merthogy még picik a gyerekek, segítség nélkül nem bírnák. Emiatt most két opció van, a nagyszülők szerint.

1. Nagymama véleménye: Legalább elindulni segítsenek nekik, hiszen csak a gyerekükről, unokáikról van szó. Ez 7-8 milliót jelentene.

2. Nagytata véleménye: Eleget kaptak már így is, 14 év alatt ha félretettek volna legalább egy kicsit, már régen mehetnének és ilyen viselkedés után ő egy tál ételt sajnál tőlük (fenyegetőzések, megjegyzések, követelőzések úgy, hogy több, mint 10 évig nekik ott egy szalmaszálat nem kellett keresztbe tenniük).

Véleményekre lennék kíváncsi, ki mit tenne.