Az miért van, hogy a szüleim kifelé mindenkinek kedves, szerethető emberek, otthon meg szörnyetegek?

Üdv a klubban,van aki azt mondta hálátlan dög vagyok h 18 és fél évesen elfelejtettem haza mennni,15 éve,és nem rég talákoztam ezzel a nővel a szülő falumból és felismert.. Ja az ilettő azt hitte mi vagyunk az idilli család,elmeséltem a hölgynek h a minta apuci 12 éves koromtol molesztált,ha anyu a szesztől nem volt vevő én helyetessithettem , számtalanszor összevert stb,anyám meg hagyta mert a pia adagja és a munka kerülése volt fontosabb, és volt pofájuk a templomban a majomkodásra h ők a nagy vállásosék.. Nekem se hittek volna ezért felejtettem el szimplán hazamenni és léptem le szo nélkül. Kerestettek,A rendőrők nem visznek ám vissza csak ugy,meg sose,ezzel etették a mocskok,benézték.. Aztán mocskoltak a faluban,miután kiderült számukra is h elköszöntem örökre ,nem lesz diák pénz piára,nem lesz bokszzsákjuk és apuci vehet giuminőt ha anyám a piátol nem ér rá... .. Amint tudsz lépj le te is szo nélkül..

Sajnos teljesen általános ez. :( Dolgozz ki magadnak tervet, hogyan tudsz lépni. Sok sikert hozzá.

Azért ez marhára nem általános! Sok embernek az a fontos, hogy mások hogy látják őket, ezen dolgoznak, hazudnak állandóan. Otthon pedig kiadják a feszültséget. Tehetetlenek, fogalmuk sincs, hogy tudják elérni, amit szeretnének, így marad az üvöltés, bántalmazás. Ezt szóvá kell tenni, nem szabad beletörődni. Akit minden nap szembesítenek a hibáival, el fog gondolkodni, hogy nagyon rossz úton jár. Ésszel, higgadt kommunikációval, érveléssel többre mész.

Apam nem iszik, soha nem is ivott. De igy is bolond! Alandoan az üvöltès, kötekedès ment.

Nálunk is ez ment,mindnekivel nagyon cukik,kedvesek voltak,otthon meg jött apám és jól elvert minket, neki alkohol sem kellett hozzá...még arra sem foghattuk,hogy emiatt olyan. Amíg kicsik voltunk csak a verés,kiabálás,elnyomás ment. Amikor idősebbek lettünk tehát tinik akkor már nem vert meg,mert félt,hogy visszaüthetünk. Már csak az örök terror,kötekedeés,ordítozás,elnyomás. Sajnos sokan vannak ezzel így.

Nekem az volt a "kedvencem", mikor anyám épp torkaszakadtából üvöltött velem, mikor valaki felhívta. Negédesen elcsevegett vele, majd mikor letette ordított velem tovább. Mi ez, ha nem képmutatás? :D

Nekem csak anyám.... otthon szó szerint a semmiért üt vág aztán eljött a pillanat mikor vissza durrantottam mentőt rendőrt hívott most korházban vagyok 3 hete gyulladással vette a fáradtságot befáradni azért hogy kötekedjen szó mi szó rühellem

7 Nálunk is hasonlók voltak, üvöltözés, majd ha telefonáltak, csöngettek, egy pillanat alatt átvált negédes bájcsevelybe, annyi hogy utána sokszor elfelejtette mi is volt a baja és nem balhézott már annyira mert kizökkent a telefontól, látogatótól.