Mit lehet az "unoka mikor lesz már? " jellegű kérdésekre válaszolni?

Ezekkel nem lehet mit kezdeni. Sosem fognak leállni.

Ennyi az életük. És az igényszintjük sem túl magas "majd lesz valahogy".

Mégis hogyan vársz belátást tőlük?

Az én szüleim ugyan ezt csinálták. Aztán jó messzire költöztem és közben megtaláltam a férjem. Azóta született egy kislányunk.

A szüleim, akik előtte még voltak bolondulva az unoka témán, a másfél év alatt egyszer jöttek el hozzánk, hogy láthassák az unokát. 180 km nem a világ vége.

Nekik abban kimerül az unoka téma, hogy a szomszédoknak lehet vele dicsekedni.

Mikor mi mentünk most karácsonykor, akkor sem igen foglalkoztak vele. Erről ennyit.

Hozzáteszem, hogy én már nagyon szerettem volna babát, de nem volt kinek. Emiatt dupla rosszul esett, amikor ezt forszirozták.

Személy szerint közölném vele (anyámmal), hogy adok én dns-t, szerezzen béranyát, aztán nevelje ő, ha annyira akarja.

Ja, akkor nem. Tipikus nagyszülői mentalitás ez az "onoka kell, de csak módjával és csak a jó dolgok, a többi meg marad rád (rátok, a másik szülővel). ÉS a sors is üzent már, hogy ezt a vérvonalat írtani kéne (apám ága).

Nem véletlen áll kihalásra az egész banda. Jobb is így.

Szüljenek maguknak, vagy fogadjanak örökbe ha annyira babázni akarnak...

Én 25 éves vagyok, de nagyszülőktől én is sokszor megkapom, hogy mikor lesz már dédunokájuk. Nekem az apajelöltem megvan, saját ingatlan viszont nincs, ami nálam létfontosságú. Albérletbe nem szülök. És még ha meg is van a ház, akkor sem biztos, hogy anyagilag bírnánk egy (vagy akár több) gyerek felnevelését. Nem tartom életbevágóan fontosnak, hogy ha magunkat is nehezen tartjuk fenn, mindenáron a nyakamba akarjak kapni még egy harmadik embert is. Ha sosem lesznek meg a körülmények, sosem lesz gyerekem, ilyen egyszerű. Persze erre a gondolatmenetre szoktam rendszerint megkapni az általad is említett "nem lehet örökké arra várni, hogy minden tökéletes legyen" szöveget, de nem érdekel. Én eleget nélkülöztem gyerekkoromban, nem akarom, hogy a saját gyerekem is ugyanezt élje át.

A kérdésedre válaszolva, vagy a legelső mondatomat tudom ajánlani megoldásként, vagy ahogy az egyik válaszoló írta, állj fel és hagyd ott őket. A te életed, a te tested, ne rendelkezzenek felette.

Nálunk pont a másik véglet ment éveken át. 10 éve vagyok együtt a férjemmel, de sokáig ha szóba jött a gyerektéma, mert valahol baba született vagy bármilyen okból, akkor anyósomék részéról jött a "jaj, remélem nem" "ez még nagyon korai" "huh, remélem még nem mostanában" stb. Hát ez is pont annyira rosszul esik, mint a másik véglet. A mikor szülök már témát a munkahelyemen hallgattam folyton, ezzel párhuzamban. Rendszerint lerendeztem annyival, hogy "hát tuti nem mostanában", de ez se hat meg senkit, ugyanúgy felhozták kb hetente.

Most, hogy babát várok lett csak csend mindenhol.