Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Anyukám élvezi, ha rossz...

Anyukám élvezi, ha rossz nekem? Mit lehet ezzel kezdeni?

Figyelt kérdés

Úgy érzem, anyukámnak örömet okoz, ha rossz nekem valami.

Persze nem hatalmas dolgokra kell gondolni, egyesével apróságok, csak az összességük eléggé fájó, maga ez a hozzáállás.


Pár példa:

- Ha velük eszek, MINDIG rak a főztjébe olyan hozzávalót, amiről tudja, hogy utálom. (Nem vagyok nagyon válogatós, körülbelül olyan 4-5 ételt tudnék felidézni, amit kifejezetten nem szeretek, sikerül mindig ezeket készítenie.)

- Kamaszkoromban nagyon sprőd, fénytelen, kifésülhetetlen volt a hajam. Egyszer bevásárláskor mondtam neki, hogy vegyünk hajbalzsamot. Direkt másikat választott, mint amelyiket szerettem volna, direkt olyat, ami nem fénytelen hajra való. Kint a parkolóban elolvastam a címkét, és mondtam neki, hogy nem baj, a hátsó címkén ezen is írja, hogy fényessé teszi a hajat. Erre kivette a kezemből, és kidobta a kukába a flakont.

- Szintén kamaszkoromban, több év tunyaság után összeszedtem magam egyszer, és elkezdtem napi szinten futni. Mire belejöttem, és fejlődni kezdtem, és kezdett látszani az eredmény, megtiltotta a dolgot, és annyi magyarázatot adott, hogy úgy látja, hogy "túlságosan" élvezem.

- A legjobb barátom szülinapján már évek óta szokott lenni nála egy kis összejövetel. Házibulinak nem nevezném, általában 6-7 ember jön össze, beszélgetünk, kártyázunk, zenét hallgatunk, ilyesmik. Ebből jó sok évig kimaradtam, mert az első alkalom után, amikor elmentem erre, utána MINDEN évben arra a hétvége szervezett valamit, és "sajnos" soha nem úgy jött ki, hogy el tudjak menni.

- Mikor kicsi voltam, imádott olyan ruhákat rám aggatni, amiket már akkor cikinek éreztem és gyűlöltem. Pl világ életemben utáltam a rózsaszínt, ezt tudta jól, a ruhatáramban nem volt fellelhető soha, erre egyszer hazaállított egy rózsaszín nagykabáttal és egy rózsaszín iskolatáskával, hogy mostantól hordhatom azokat.

- Ha nagy ritkán beszéltem neki arról, hogy suliban sokan cikiznek, kinevetnek, meg egy-két alkalommal meg is vertek, akkor annyi volt a reakciója, hogy kinevetett, és/vagy elmesélte az ismerőseinek, hogy miket "képzelgek", és együtt nevettek rajtam.


Szóval tényleg ezek önmagukban nem olyan hatalmas problémák, de hogy nap mint nap ilyen apróságokon keresztül érezteti velem kicsi korom óta, hogy neki öröm, ha nekem valami rossz...?

Próbáltam már beszélni erről vele, az évek során nagyon sokszor, de szerinte csak képzelődök, és leráz, hogy hagyjam a hlyeségeimmel.

Normális ez?

Mit lehet tenni? Valahogy szerintetek tudnék én beszélni vele és hatni rá, vagy egyáltalán csak választ kapni arra, hogy miért ilyen? Vagy kérjem meg esetleg nagymamámat, hogy próbálja meg? Bár rá soha nem hallgat...

Én már arra is gondoltam, hogy valami lelki probléma az oka, és egy pszichológus jót tenne, de ezt fel se merem hozni, szerinte csak a "kettyósok, dilisek és a modern elkényeztetettek" járnak pszichológushoz, meg akik "már jó dolgukban nem tudnak mit kezdeni magukkal". Ilyen embert rá lehet valahogy beszélni mégis, hogy legalább próbálja meg?


Mit kezdhetnék a helyzettel?


2019. jan. 10. 10:25
1 2 3
 11/26 A kérdező kommentje:
Köszönöm a válaszokat! :(
2019. jan. 10. 11:24
 12/26 anonim ***** válasza:
93%

remėlem már megszakitottad vele a kapcsolatot..

Ő nem nevezhető anyanak!!

2019. jan. 10. 11:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/26 anonim ***** válasza:
95%

Ő egy nárcisztikus ember.

Vele nem tudsz beszélni, úgyis letagad mindent sőt még te leszel a bolond.


Gondolom mindenki mással kedves, tündi bündi.


Ne keresd, ne válaszolj szakíts meg vele minden kapcsolatot.


Ne érdekeljen ki mit mond!

2019. jan. 10. 11:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/26 anonim ***** válasza:
94%
Sajnos az én anyám is hasonló. Már rég külön élek ,de mai napig, ha valami öröm ér, akkor kb. látom, hogy rosszul esik neki. Sosem örül velem, inkább gúnyolódik, meg mondja, hogy marha jó nekem. Az ilyen embereket nem lehet megváltoztatni, én ebbe már beletörődtem. Sajnálom :(
2019. jan. 10. 11:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/26 anonim ***** válasza:
94%

Egyszer egy ilyen szopatós ebéd közben felharákolnék egy adag taknyot, belecsuláznék a tányéromba, venném a kabátom, és mondanám, hogy köszönöm az ebédet, de legközelebb akkor hívjon meg, ha nem direkt azt főzi, amiről tudja, hogy nem szeretem.

Miért tartod vele a kapcsolatot amúgy? Vannak olyan jó tulajdonságai is, amelyek ellensúlyozzák a nárcisztikus, szadista hajlamait? Vagy viszonylag sok lóvén ül, és nem akarod az örökségedet kockáztatni?

2019. jan. 10. 12:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/26 anonim ***** válasza:
100%

Én is megértelek, kérdező. Ha valaki ilyen az emberrel az fáj és kerüljük a kapcsolatot vele. Na de ha a szülő ilyen akitől az életedd függött mikor kicsi voltál, enni adott és nélküle meghaltál volna akkor az kognitív disszonanciát okoz az agyban.

Két ennyire ellentétes dolog felborítja a reális gondolkodásodat és sokszor ezért van, hogy a gyerek magában keresi a hibát (mert hát a szülő biztos nem rossz) és később is azt mondja, hogy pl egy atyai pofonban nincsen semmi rossz.

Én is csak azt tudom tanácsolni, hogy ne mérgezd magad tovább. Nekem is meg kell fogadni a saját tanácsomat szóval tudom, nehéz, de neked még lehet normális életed, ahogy nekem is. Anyukád már ilyen marad...

2019. jan. 10. 12:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/26 anonim ***** válasza:
100%
Hagyd ott megdögölni, ahol van! Ezt érdemli ez a boszorkány, nem többet.
2019. jan. 10. 12:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/26 anonim ***** válasza:
100%

Kérdező, nagyon rossz volt ezt olvasni, nagyon sajnálom, hogy ilyen az anyukád. Egyébként az én anyámban is észrevettem hasonlót. Ennyire "direktbe" nem, hogy pl. az ételbe tesz olyan hozzávalót, amit nem szeretek. De valahogy mindig azt érzem (már negyvenes, családos nő vagyok, jó végzettséggel, saját vállalkozással), egy aranyos lánygyerekkel, szóval mindig azt érzem még most is, hogy anyám azért drukkol, hogy valami NE sikerüljön nekem. Mindig, de mindig van egy ilyen "háttér" érzésem. Hogy azt várja már, hogy na, na, na, ebbe mikor bukok bele. Így éreztem a főiskolai felvételim előtt is anno, aztán az összes vizsgám előtt, az államvizsga előtt. Aztán a kapcsolataimban is, amikor a férjem elvett, akkor is. Terhességemkor is, gyerekneveléskor is, vállalkozásom indításakor is. Nagyon pocsék szar érzés, nem hinném, hogy én vagyok paranoiás.

Visszatérve Rád, örülj, hogy nem laksz otthon, és szard le, nagy ívben. Én el nem tudnám képzelni, hogy ilyen legyek (vagy mint az én anyám, olyan.) A lányomért az életemet odaadnám, bármikor. Ha külföldre utazik, vele örülök, ha sikerül egy ösztöndíj, vele örülök. Ha szép, egészséges, boldog, vele örülök. Nekem nonszensz, ha egy anya nem így működik.

2019. jan. 10. 13:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/26 A kérdező kommentje:
Köszönöm! Látom, akkor nem vagyok egyedül sajnos. :(
2019. jan. 10. 13:32
 20/26 anonim ***** válasza:
100%

Még olvasni is rossz volt. Ez nem normális. Ilyet egy idegennel se csinálok, nem gyötröm.. Nemhogy a saját tulajdon véremmel.


Borzasztóan sajnálom. Anyukád beteg. Azt tudatosítsd magadban hogy ez nem a te hibád. És ne foglalkozz vele egy percig sem. Az a baj hogy az ilyen emberrel soha nem lehet mit kezdeni.

2019. jan. 10. 13:38
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!