Miért van Magyarországon hogy csak a felsőbb társadalmi osztályok segítik a gyerekeiket ha már nagyobbak, a középosztály és az alatt pedig a gyereknek magának kell megküzdenie mindenért?

Csak ha mások teszik félre neked a pénzt, pont beosztani nem tanulod meg.

Kérdező, én sem értem azokat a szülőket, de gyerekteleneket sem, akiknek jó az a munka egy életen át, amibe 18-22 évesen beültek, és semmi fejlődés.

Hogy miért lehet ez?

Talán, mert kevésbé iskolázottak, szűk látókörűek

Vagy irigyek, ha ők szívtak a gyereknek se legyen jobb, csak élősködőnek tekintik.

Én írtam a magam és a férjem családjáról.

Nekünk minden pénzt haza kelett adni, mikor elkezdtünk dolgozni. Ruhánk alig volt, de a cigi, pia minden nap meg kellett legyen. Pokol lelkiek az alkoholizmus miatt.

Minek a diploma? Minek szövünk nagy terveket. A gyerekeinket miért visszük elit általánosba, gimibe?

Miért nem jó nekünk úgy, ahogy ők éltek.

Ostba, lehúzó férgek.

Nem tudom miért voltak/vannak ekkora gęcik.

Kérdező teljesen igazad van, és annak a válaszolónak is aki szerint "irigyek lennének" ha a gyerek többre vinné, ezért inkább még hátráltatják is...idáig jut az értelmi színvonaluk sajnos. Nagyon ritka a kivétel! Áltqalában a szegény családoknál pont rohadtúl nem a pénz az akadály!

De hogy kacifántosabbat mondjak!

Nálunk én és öcsém van, átlagos kicsit jobb modú család. De! Egész kiskoromtól mindenben akadályoztak, általánosban én szakadt nadrágban, kopott polóban jártam, öcsém vadiúj cipőben, mindig más ruhában/táskával stb. Én kaptam 1 szendvicset, öcsém még pénzt is a szendvics mellé. Öcsémet nagyszüleim mindig vitték nyaralni pl Olaszba, Adriára stb. Engem sehova minfenféle kifogással. Ezt anyám lazán tűrte.

Holott mindennek ellenére én voltam a jobb tanuló, az okosabb, aki vihette volna többre is.

Rengeten lelki traumától szenvedve a gimnáziumi éveimet végig szenvedtem, végül estin érettségiztem és melette 17 évesen már dolgoztam, hogy kiszabadulhassak a "családom" mellől.

Esélyem se volt már így persze egyetemre...

Aztán például lett volna 1 lehetőségem autóra, rokontól kaptam, anyám elrakta garázsba amíg kiszenvedem a jogsit. (ekkor már külön éltem albérletben) Félúton kiderült eladta egy szó nélkül, a pénzt felélte....

És még sorolhatnám.

Öcsém alá mindent odapakoltak kiskorunktól kezdve, ma már ő ott tart, hogy motor és autó jogsi, nyelvizsga, 2-3 okj, most épp meg egyetemre kezdett járni 26 évesen. Persze mindezeket fizetősön, mert esze nem sok van, csak protekciók...

Nemrég óta ugyan dolgozgat is, de 1ft-ot se kell hazaadnia, elteheti.

Amikor én egyszer 2 albérlet között ingázva visszakerültem pár hónapra haza, az utolsókat is majdnem elvették.

Nemrég megtudtam, bár felfogtam én mindig, hogy iszonyatos testvéri kivételezés áldozata vagyok, de hogy nálunk erős nőgyülölet is van generációk óta a családban (kb. mint évszázadokkal ezelőtti felfogás, hogy csak a fiúgyermek jó, a leány haszontalan).

Én sajnos 30 vagyok, csak érettségim van, mindenért küszködöm, ha nem lenne a párom még ennyit se értem volna el. Csak egy tartja bennem a reményt, hogy az örökségből kitagadni nem tudnak, mert köteles rész mindenképp van és már az is egy szép összeg lesz...

Akikről te írsz azok szarevő szülők, akik saját maguk sem csinálták meg az életüket hogy megüssön egy jobb szintet. Ha lehet azt mondani az én családom még pont a középosztályba sorolható, mégis minden meg volt nekünk két gyereknek, a szülők sem nélkülöztek gyerekként, de az Ő elmondásuk alapján abban az időben ha volt is pénz jobb ruhára, vagy akármire, inkább elment másra.

Ők viszont már tudták hogy ha lesznek gyerekek akkor nekik megadják azt amit saját maguk nem kaptak meg sokszor, csak nagy várakozás után.

Nálunk a szülők tudják kezelni a pénzt, ezért voltak képesek haladni néha kevesebből is, csak annyit kellett tenni érte hogy a boltban nem vettek le akármit a polcról, hanem ha volt olcsóbb hasonló minőségben akkor maradt az.

Így 26 évesen sem fogadok már el pénzt, pedig adnának, sőt le is szóltak hogy nehogy már 500e ft különbség számítson egy kocsinál, inkább ide adnák, csak azt válasszam amelyiket szeretném.

Sajnos ebben az országban néha kompromisszumok kellenek ahhoz hogy elérhető legyen valami, ez annyit jelent hogy mondjuk kell egy jobb eszköz, vagy termék, amire szégyen nem szégyen spórolni kell, na ez sokaknak nem megy, hol ott csak hanyagolni kéne kicsit a kólázást, mcdonalds-ot, meg azokat a helyeket amik vészmegoldásnak jók, de rendszeresen csak pénztemető.

Pár héttel ezelőtt egy gazdagabb szülőt láttam a boltban a gyerekkel, az pakolt volna mindent a kosárba, az anyja pedig figyelmeztette hogy otthon még fel sincs bontva az előző csomag, majd ha elfogy veszünk. Megértette és csak a szükségest vették.

Melyikbol konnyebb adni: ha negytagu csaladnak negy tortaja van vagy ha csak egy? Teljesen logikus h ha napi megelhetesi gondjaik vannak nem tudnak a gyerek ala tenni egy lakast h ne koliban eljen az egyetemi tanulmanyok alatt stb.

Mas kerdes h miert varjak el a mai fiatalok h a szuleik mindent finanszirozzanak amig zsiros allashoz nem jutnak? Ami persze jol esne ha protekcioval, plusz energiabefektetes nelkul tortenne, nem?

Mindenkinek azzal kellene kerkednie amit o elert ebben az eletben. Nem a szuleire varni.