Mit lehet csinálni akkor, ha a szüleim a feszültségeiket mindig rajtam vezetik le?

Ja, ezt ismerem. Idegbeteg szülővel sajnos nem tudsz mit kezdeni. Azért ilyenek, mert valami rohadtul kikezdi az önbecsülésüket, tele vannak frusztrációval, és önigazolást keresnek abban, hogy téged cseszegetnek. Ezzel hitegetik magukat, hogy mégsem ők a legrosszabbak a világon, mert még mindig van valami, amit jól csinálnak, ráadásul egy igen felelősségteljes feladat, a gyereknevelés. Holott már rég nem vagy gyerek.

Az idegbeteg szülővel sajnos nem sokat lehet kezdeni, mert ha megpróbálsz beszélni vele, csak dührohamot kap, és üvöltve védelmezni kezdi ezt a kis utolsó mentsvárát. Hiszen ha még te, a tizenéves kis taknyos is bevezényelsz neki, akkor mit ér ő? Hát ezt nem szabad megengedni, tehát: REEEEEE!!

Az én apám is ilyen idegbeteg fsz volt, állandóan üvöltött, tört-zúzott, gyanakodott, gyanúsítgatott. Soha nem értette meg, hogy nem kéne. Úgy beszélt velem, mint egy utolsó szarral. Még akkor sem fogta fel, amikor elegem lett, nekimentem, jól felrúgtam, aztán végleg elmentem otthonról. Élete végéig sem fogta fel, mekkora tahó állat. Anyám meg szimplán idegbeteg volt, visított mindenért, mint akinek a tökére léptek, pedig nem is volt neki.

Nem tudom, nálatok mennyire súlyos a helyzet, de ha beszélni nem lehet velük, mert eleve lenéznek és semmibe vesznek, akkor sajnos nem nálad van a megoldás.

Biztosan az van, hogy munkahelyen nem mer visszaszólni amikor úgy érzi, jogtalanul piszkálja a főnök, otthon meri csak kiadni magából a feszültséget.

Sajnos nem tudsz mit tenni, esetleg értelme lehet megemlíteni nekik, hogy "munkahelyi és egyéb feszültségeket ne rajtam vezessétek le, mert én nem tehetek róla".