Hidegen hagy anyám halála. És akkor? Mit kell ezet annyit filózniuk?

El lehet küldeni melegebb éghajlatra. Lehet mondani,hogy egy hálátlan vagyok mert fel nevelt de egyszerűen utáltam azt a nőt. Sose tekintettem rá anyámként. Megkeserítette az életemet. Ütött,vert majd utána azt mondta sose csinált ilyent és hogy fogjam be a számat (utána kaptam a pofokat), teljesen önbizalom hiányossá tett és mindentől eltiltott. Nem lehetett egy normélis életem,apám meg leszarta az egészet. Nem adta meg nekem a kellő szeretetet így egyenesen gyülőlni tudtam. Inkább magántanulónak "tett" mintsem járjak iskolába és legyenek barátaim. A düh kitörései katasztrófákkal végződtek,volt,hogy késsel fenyegetett. Apának megjött az esze egy idő után és elvállt (lassan 1 éve). Hozzá kerültem,azóta kicsit helyre jött az életem. Anyám azonban 2 hónapja meghalt. Engem hidegen hagy. Senki nem érdemel halált,de ez van. Nem állt közel hozzám, gyülőlt engem és az érzés kölcsönös volt. Nem beszéltünk a válás után egyáltalán. Azt mondta nekem legutoljára,hogy bárcsak meghaltam volna és akkor apával együtt maradt volna,nem lettem volna zavaró tényező. Ezek után a rokonok (apa felől is,az anyám felőliekkel és 1-2vel tartottam a kapcsolatot) ki vannak akadva,hogy miéyen dolog ez,ő az anyám. Nem,őt nem tudom az anyámnak tartani,ő egy nő aki megszült és nem ment abortuszra mert mire megtudta,hogy terhes késő volt,pénze se volt. Azért tartott el mert muszáj,és élvezte minden egyes pillanatát mikor újra és újra elszomoríthatott. 16/L