Szülők, mennyire szóltok bele a gyerek tanulmányaiba?

Abban az esetben, ha nem ti tartjátok el, hanem már külön él.

Szeretem a szüleimet, gyakran beszélek velük. Néhány dologban jólesik, hogy mindenre kíváncsiak, de megint másokban kicsit már inkább zavar.

Egyikük sem járt egyetemre, nem tudják, hogy mennek ott a dolgok.

Persze érdekli őket, hogy haladnak a dolgaim, milyenek a tanulmányaim. Szeptembertől szakirányt váltok (nem jár semmi komollyal, csak X-Y szakpár helyett Y-Z-t fogok tanulni), beszámolják az eddigi krediteim, és kész. Mégis az egész család kész volt, hogy hogy lehet 3 szemeszter után ilyen döntést hozni, miért nem lehet befejezni azt, amit elkezdtem.

Holott nem arról van szó, hogy tudomisén, mérnökiről akarnék átmenni kommunikációra, hanem A nyelvszakról B minorral, C nyelvszakra A minorral. Semmi extra, ugyanaz (csak nekem, aki benne van, könnyebb).

Vagy lesz egy vizsgám kb 2 hét múlva, és mondtam, hogy utána hazamegyek hozzájuk. Ma viszont mondtam, lehet, csak egy hónappal később megyek, mert nem biztos, hogy meglesz elsőre, és egy hónap múlva van ismétlő.

Anyukám teljesen összezuhant, hogy mi az, hogy ismétlő, az olyan, mint érettségin a pótvizsga, most mi lesz velem, miért nem lehet annyit tanulni, hogy elsőre meglegyen, minek tanulok egyetemen akkor...

Nem akarom komplett kizárni őket az életemből, vagy megkérni, ne beszéljünk a suliról, de nincs szükségem a fölös stresszre.