Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Mi lehet a velem a baj? (...

Mi lehet a velem a baj? ( Bővebben lent ) 19L

Figyelt kérdés

19 éves lány vagyok, egyetemre készülök, 11 éve komolyan kézilabdázom, maratonokat futok, iskolában tanultam nem volt ebbol gond sosem. A szüleim megis sokat vertek gyerekkoromban, amikor nem tudtak hogy szamolasizavarom van ovodaskent akkoris bántottak. Bátyám mindig is utalt, o is sokat megvert illetve többször megpróbált gyerekkent eltenni lábalol, amikor kiderult hogy diszkalkulias vagyok, fogyatekosnak hivott, es terrorizalt ez miatt. Sose hittek nekem hogy bant, mindig csak azt vettek eszre hogy hisztizek batyammal, persze ot sose bántottak, mindig is másképp viselkedtek vele. Sokszor megkaptam hogy bárcsak ne szulettem volna meg, Istencsapasa ezek mind megmaradtak bennem mint trauma, es gyerekkent sokszor jottek ram duhrohamok amiből csak az következett hogy veres, nadragszijjal, hajtepes. 14 eves koromig bántottak. Utana egy gyötrelmes szakasz következett az eletemben, súlyos depressziom lett es megprobaltam ongyilkos lenni, nem tudtam elviselni a történteket, ugy ereztem igy jobb lesz mindenkinek, a korhazban visszahoztak, de 2 évig pszichiátrián kezeltek. A szüleim

Utana sem változtak csak okoltak, utana is bántottak hogy miert nem csinaltam rendesen ? Hogy sikeruljon.. egyre tobb lett a dühkitörés nem tudtam elviselni magam, büntettem magam vagasokkal mindenhol a testemen. Keveset jarok haza de ha hazajovok akkoris kihozzák belolem a duhkitoreseket, en annyira szeretnek megváltozni nem akarok ilyen lenni, mert csak azt vágjak a fejemhez hogy nem vagyok normalis, elviselhetetlen. Azert nem vagyok itthon mert dolgozom, nem akartam terhukre lenni, de az is benne van hogy elküldtek erettsegi utan itthonrol. Nem ertem mi a baj velem, szeretnek megváltozni de amikor hazajovok ugy erzem mind igaz ram amit mondanak, es visszatér a gyogyszerfuggosegem. Sokat edzek hogy leadjam a sok stresszt, eletmodot váltottam, mindent amit lehet, de ugy erzem egy nagy seb tátong a szivemen, probalom elfogadni a múltat hogy kiközösített gyerek voltam az iskolaban, a szüleim bántottak, a bátyám utalt, ezt a sok sok rosszat de nem megy, pszichologushoz is jartam egesz gimi alatt, szerinte csoda hogy ilyen pozitív es nyitott ember maradtam a történtek ellenere, es ne hagyjam magam , mert egy erős személyiség vagyok. O találkozott a szüleimmel es nem szerette oket , nem tudom mit gondoljak, osszevagyok zavarodva hogy tenyleg ekkora a gond velem ? Mit gondoltok errol az egészről ? Tudom, eleg kusza lehet de probaltam osszeszedni roviden a tortenteket. Egy biztos hogy masik varosban uj eletet kezdek es megmutatom nekik hogy vinni fogom valamire, es meg többre is mint a bátyám ! A válaszokat,gondolatokat előre is Koszonom, es hogy végig olvastad !


2019. jan. 20. 17:50
1 2
 1/14 anonim ***** válasza:
97%
Azt gondolom, hogy nem veled van a baj, egyszerűen csak áldozat vagy. Sokan vannak így sajnos. A legjobb javaslatom, hogy költözz el otthonról, és amennyire tudod, építsd le egy időre a kapcsolatodat azokkal az emberekkel, akik bántottak. Nem ártana egy pszichológussal is beszélned. Ha anyagi gondjaid vannak, menj levelező szakra és dolgozz egyetem mellett.
2019. jan. 20. 18:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/14 anonim válasza:
91%

Felnőtt nő vagy, nem vagy köteles otthon maradni és tűrni a bántalmazásokat! Ezzel te is tisztában vagy. Valószínűleg azért nem tudsz ez ügyben lépni, mivel vagy nincs munkád, vagy nincs barátod, akihez oda tudnál költözni ideiglenesen!

Muszáj lesz lépned, ha nem akarod tovább tűrni és, hogy nagyobb baj legyen a későbbiekben?

2019. jan. 20. 18:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/14 anonim ***** válasza:
93%

Hűha, nagyon gázul bánt veled a családod... Nem veled van a baj, ennyi verés és szidás mellett nem csoda, hogy érzelmileg ilyen állapotban vagy. Nem tehetsz róla.

A legfontosabb, ahogy előttem is írták: ha lehet, költözz el onnan minél előbb. Emellett csökkentsd az érintkezést ezekkel a mérgező emberekkel a minimumra.

Az talán tud majd segíteni idővel, ha minél jobban körülveszed magad olyan emberekkel, akik jószívűek és szeretetet, elfogadást kapsz tőlük. Az begyógyítani a lelki sebedet. Sok sikert kívánok hozzá!

2019. jan. 20. 18:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/14 anonymousreview60 ***** válasza:
96%

1. Járj terápiára, hogy a családoddal való kapcsolat a legkevésbé terhelje a többit, és kevesebb legyen a dühkitörésed "otthon" . Utóbbi neked is rossz.

2. Minél hamarabb válj függetlenné a családjellegű képződményedtől, anyagilag is. Nem kötelező azokat szeretni, akik minket sem szeretnek. Akkor sem, ha megszült. Mindenki magának szül, nem a gyerek örömére.

3. A fent leírtak alapján te áldozat vagy. Ha feladod, ők nyertek. Erre semmi okod

2019. jan. 20. 18:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/14 anonim ***** válasza:
95%
Én többet nem is mennék a közelükbe, te se tedd!
2019. jan. 20. 18:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/14 anonim ***** válasza:
90%

Hát először is szívesen leírnám, hogy mik a szüleid meg a bátyád is, csak a trágárságszűrő nem engedné.


A kérdésedből azt veszem ki, hogy igazából azt keresed, valóban "nem normális" vagy-e, ahogy a környezeted sugallja.


A "normális" a pszichológiában azt jelenti, hogy adott hatásokra az azok nyomán elvárható válaszreakciót mutatod fel. Tehát nem tőled függ a "normalitás", hanem a környezetedtől. Például ismertem egy öregurat, aki rettentően megrémült, és dühös is volt, ha valaki a háta mögé állt. Mondhatni, ez nem normális. Csakhogy ez a bácsi a második világháborúban vadászpilóta volt, és egyszer lelőtte a gépét egy amerikai gép, amit nem vett észre, hogy a háta mögé jutott. Na, így mindjárt más, és így már teljesen normális a dolog. Hiszen valamikor fiatal korában kialakult nála egy imprint, amikor majdnem belehalt abba, hogy nem vette észre, hogy valaki van mögötte.


A te helyzetedben az, hogy kétségbeesett és depressziós vagy, egyáltalán nem meglepő és teljesen normális. A családod elárult és ellenségeddé vált. Rossz emberek, bűnözők. Igen, bűnözők, mert amit tettek, azért normális országokban súlyos börtönéveket osztanak. Sajnos Magyarországon csak kiröhögik, meg még közlik is veled, hogy ez így teljesen rendben van.


Nincs gond veled! Nem hibáztál, nem vagy rossz ember, méltatlanul bántottak! Saját magad mentetted ki ebből a helyzetből. A helyedben örökre megszakítanék minden kapcsolatot ezzel a "családdal". Egyetlen kivétellel: keresném a lehetőséget, hogy ahol tudok, ártsak nekik. Minimum megvárnám, míg döglődni kezdenek, és akkor bemennék a kórházba, leülnék egy zacskó popcornnal az ágy végénél, és nézném röhögve, ahogy telnek az utolsó perceik. Elmondanám, hogy nem kár értük, csinálnék egy mosolygós szelfit velük, és köszönés nélkül magukra hagynám őket. Ha nem lenne bűncselekmény, kihúznám a lélegeztetőgépet is, hogy a telefonom töltsem róla.

2019. jan. 20. 18:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/14 Karena26 ***** válasza:
100%

Hajráá!!! :) Sikerülni fog a teljes új élet, ahogy eltervezted! Neked ne sikerülne?!? Csoda hogy élsz, és ilyen tisztán, céltudatosan gondolkozol!

Annál sikeresebb leszel a jövőben, minél inkább sikerül végleg megszakítanod mindennemű kapcsolatot ezekkel a szörnyetegekkel. A helyedben elbúcsúznék tőlük örökre, és teljesen új életet kezdenék nélkülük!

Menj, legyél sikeres és boldog, hátra se nézz!!! :)

2019. jan. 20. 18:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/14 anonim ***** válasza:
100%
Én csak azt sajnálom, hogy neked soha nem lesz már rendes életed. Örökké benned lesz a bizonyítási kényszer, azt fogod hinni, hogy nem érsz semmit sem. És lehet akármilyen pszichológusod, ezen nem fogsz felülkerekedni. Azt az időt, amit boldogságban és békében kellett volna megélned, már soha többé nem kapod vissza, ráadásul a kármentés is a te dolgod lett.
2019. jan. 20. 19:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/14 anonim ***** válasza:
100%
Egy ilyen közegben felnőni iszonyat nehéz lehetett,így ne is okold magad amiatt,hogy sebeket okoztak benned,amik nehezen vagy nem is gyógyulnak.Én a helyedben biztosan feléjük se néznék többet,egy ilyen közeg nem család,nem érdemlik meg,hogy látogasd őket.
2019. jan. 20. 19:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/14 anonim válasza:
100%

Szuper csaj vagy, sokan példát vehetnének rólad! :) Kegyetlenül nehéz és fájdalmas lehet(ett) ezt mind átélni, és közben épelméjűnek maradni... mert az vagy, még ha lelkileg súlyos sérüléseket is szenvedtél. Ha az én húgom lennél, büszke lennék rád! :) Még szép, hogy vinni fogod valamire! Igazából az a fura, hogy egy ilyen elcseszett családba hogyan születhetett ilyen normális lány...

26/N

2019. jan. 20. 19:57
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!