Szégyelnem kéne azt, hogy huszonéves korom ellenére még mindig otthon lakom?

Ez van, ezt kell szeretni.

Ha egyedül van még a gyerekem és csak rosszabb lenne neki anyagilag, ha saját albiba költözne, nem raknám ki.

Ha már együtt van valakivel, és az a valaki ottlakik velünk, akkor csak úgy, hogy ideiglenesen---nem évekig--és csak úgy, hogy ha legalább a barát/barátnő fogyasztását kifizetik. Lehet anyagias vagyok, de nem tartom el más fiát/lányát, főleg nem hosszú távon.

Én 24 éves koromban költöztem el otthonról, utolsó évemben már épphogycsak otthon laktam pár napra az évből, az előző 3 évet is javarészt kollégiumban töltöttem és a diákhitelemből tartottam el magam. De emlékszem, én is gáznak tartottam, hogy még mindig otthon élősködöm.

Most 35 éves vagyok, abban az időben már tudtam, hogy így mennek a dolgok, hogy a gyerekek 25 éves kor körül vagy még később költöznek el otthonról, tehát nem újkeletű a dolog. Én azt nem nagyon fogadom el, hogy a gyerekek a tetőteret kiépítve ott maradnak a szülői házban évtizedekig. Szerintem nem normális. Persze nehéz meg minden, de azt nem értem, hogy ha nem jut saját lakás ra, albérletre, akkor miért kell ilyen esetben babát vállalni, legtöbb esetben nem is egyet. Mert pont azért nem gyűlik össze az elköltözésre, mert bevállaltak pár gyereket. Bocs, elkanyarodtam.

Dehogy kell szégyellned! Simán elfogadható, ha kölcsönösen nem "zavarjátok" egymást a szüleiddel. De szerintem úgyis fogod érzékelni, ha már "púp" vagy.

(Amúgy az itt írogatók többsége (tisztelet a kivételnek) már 18 éves korára összeszedte a Bp-i lakás árát, szuper jó az állása, stb..)

Szégyellned azt kel hogy a szót nem két l-lel írod.

Valamint azt, hogy láthatólag mamahotelben élsz és anyád mos rád, meg főzöcskézik rád. A saját gatyádat talán moshatnád magad, mert ez iszonyú kínos.

Plusz eltartatod magad félig, mert 40 ezret adsz a szüleidnek.

Ez emberileg nem elfogadható. Lehet ezt korrektül csinálni, de ez csak gáz-

Nálam fordítva van, a szüleim velem élnek. De ezt sokan félreértik és próbálják ezt lekicsinylő mód a szememre vetni. Ezek nem a barátaim, hiszen ők nem vetnének meg ezért, így elég agresszíven leosztom a lapot, hogy mi közöd hozzá? Nem kell ezt a helyzetet kellemetlennek érezni, mert sokan élnek így, olyanok is, akik megtehetnék, hogy külön éljenek. A szüleid, szereted őket, jó velük? Akkor?

Említette valaki, hogy magánélet: meg lehet oldani mindent :) A melegségednek ehhez semmi köze szerintem. Sok nem meleg is azzal küzd, hogy nehéz hosszútávú kapcsolatot összehozni.

Hogy mennyit adsz haza, az meg a te dolgod. Az én kedves, jó szüleim semmit nem kértek anno tölem, én adtam haza. Akkor is siránkoztak mások, hogy micsoda dolog, hogy csak ennyit, vagy azért, hogy micsoda dolog, hogy elfogadják a pénzt.Így egyet megtanultam: a dolgaimhoz csak a páromnak van köze és másnak senkinek, így leépítem a tolakodókat.