Miért ilyen az apám? Ti mit gondoltok erről?

Megpróbálom röviden leírni 24év történését. Kíváncsi vagyok kinek mi a véleménye a leírtakról, mit gondoltok erről.

Édesanyám egyedül nevelt fel. Apám már születésem előtt itt hagyott minket, az egész egy pitiáner veszekedésből indult, ami azon alapult, hogy édesanyám nem akart apám szülőfalujába költözni, hanem inkább egy nagyobb városba. Ezt apám zokon vette és attól kezdve elfelejtett minket.

Ilyenkor sok mindent mondd az ember dühében, amit nem gondol komolyan, csak kicsúszik pl.: "ha kilépsz ebből a házból soha többet ne gyere vissza" - na hát ő ezt halál komolyan be is tartotta.

Apám visszaköltözött az a ő anyjához, a nagymamámhoz, aki szívén viselte a sorsomat. Ő keresett a későbbiekben is és gyakran meglátogatott kisgyerekként is, apám egyszer sem látogatott meg, pedig félórára lakunk kb egymástól. Már kis gyerekként is azt várta el tőlem, hogy én keressem őt.

Évi 3x tartottuk a kapcsolatot, ünnepekkor, szülinapkor és névnapkor, akkor is csak telefonon vagy képeslap formájában...

Évente egyszer nyári szünetekben én is mentem hozzájuk, de olyan nagy kötődést nem mutatott soha sem felém, sose ért rá semmire, mindig kifogásokat keresett...nem tudtunk közös programokat sem csinálni, nincsenek különösebb emlékeim sem amik hozzá kötődnek, se jó se rossz. Az életem jelentősebb eseményein sem volt ott, nem mintha eddig sok lett volna. :) De ilyen például a ballagás is, ahol szintén nem volt ott, ide küldött 100ezer ft-ot aztán el volt intézve a dolog.

Kb 8-10éves lehetettem, mikor véletlenül hallottam, ahogy beszélgetnek a nővel akivel együtt él, hogy én csak a pénzért járok hozzájuk... Pontosan ezt mondta. Ebből később iszonyat nagy balhé lett, ahogy édesanyám fülébe jutott. Utána pár évig nem is mentem hozzájuk.

Aztán szép lassan felnőttem apa nélkül. Persze évekig tartottuk úgy a kapcsolatot hogy csak évente 3x beszéltünk vagy küldtünk egymásnak képeslapot, de semmi több.

2,5-3éve meghalt a nagymamám. Apám fel sem hívott, nem is értesített róla, de arról sem hogy kórházban van, állítólag nem volt meg a számom, végül egy táviratot küldött amiben leírta hogy hívjam fel. Sajnos én nem tudtam elmenni a temetésére a vizsgáim miatt,ezt az egyet nagyon sajnálom, de nem tudtam megcsinálni, hogy ne menjek vizsgázni. Erre egyik nap, felhívott, hogy mit képzelek én, hogy nem mentem el, milyen sz*r ember vagyok, lehordott mindennek telefonon. Köpni-nyelni nem tudtam, nem haragudtam rá, de nem is tudtam hova tenni a dolgot, elengedtem.

Kicsit lenyugodott a hangulat, eltelt pár hónap, előállt azzal az ötlettel, hogy vesz egy laptopot, tartsuk a kapcsolatot skype-on. Én örültem ennek a lehetőségnek.

De hamar be kellett látni, hogy nem tudunk beszélgetni, nincs témánk, amit mondok neki az nem érdekelte, folyamatosan ásítozott rajta és mondta hogy így sz*r meg úgy sz*r. A végén már én voltam a hülyegyerek és nem is szívesen beszélgetett velem, láttam rajta hogy nem érdekli amit mondok. A terveimet, céljaimat hülyeségnek tartotta, csak legyintett rá, vagy ki is fejtette hogy miért baromság amit mondok.

Aztán itt jön az érdekesség. A rögeszméjévé vált hogy nekem kell keresnem őt, hiszen ez a világ legtermészetesebb dolga. Egyik alkalommal egyszercsak előállt azzal, hogy neki hitele van a házán és hogy én azt fizessem ki, ha nem akkor mondjak le az örökségemről. Nem mondta ki nyíltan de többször tett rá utalásokat. Pár nap múlva nyíltan rá kérdezett hogy kifizetem-e a tartozását, amire a válasz egyértelműen nem volt, egyszerűen nem érzem úgy, hogy megérdemelné... Ekkor megint lehordott mindenféle szemétnek és a vége az lett hogy kinyomta a skype-ot. Előtte volt róla szó, hogy menjek el hozzájuk, meg kell beszélni valamit, több mint valószínű hogy a házról lett volna szó, hogy mondjak le róla, mert az engem nem illet, mert le se sz*rom, többször is célzott rá.

Még egyszer felhívtam, hogy elmondjam hogy ha ilyen stílusban tud csak beszélni velem, akkor nem megyek sehova. Ismét rámtette a skype-ot és azóta nem beszéltünk. Nem keresett és én sem őt. Mivel utána már nem értem el, megírtam neki mindent egy levélben, lehet hogy dühömben olyat is írtam amit nem kellett volna... de a lényeg hogy ismét, másodjára is elhagyott a saját apám és nem érdeklem.

Nektek mi a véleményetek erről? Ti hogy viszonyulnátok ehhez az egészhez?