Hogyan segítsünk a depressziós édesapámnak, akinek nincs betegségtudata és szerinte minden a legnagyobb rendben?!

Édesapám évek óta depressziós, egyre komolyodik. Semmi betegségtudata nincs,szerinte teljesen normális a viselkedése.

Alig pár órát dolgozik naponta (kötetlen munkaidős), nem hagyja el a házat, tv-t néz napi 12 órákat. Bezárkózik, lehúzza a redőnyt délután 3-kor, és a sötétben tévézik akár az éjszaka közepéig. Nem beszél senkivel, nem veszi fel a telefont, elvonul a szobába és mindenkit kiüldöz aki bemegy hozzá. Nem kommunikál a rokonokkal, barátokkal, a saját feleségével vagy gyerekeivel sem,akit tudott elmart maga mellől. Senki nem enged be a házba, ki se néz ha csengetnek. Semmi nem érdekli, fogalma sincs a mindennapokról, képtelen bármit elintézni.

Mostanában folyamatosan betegségeket szimulál és heteket táppénzen vagy betegszabadságon van, mivel régi ismerőse a háziorvos így megoldja ezt. Én már azt várom mikor intéz magának rokkantnyugdíjat és akkor 0-24-ben ülhet a sötét szobában a tv előtt egyedül...

Édesanyám mindent tűr, (egész nap dolgozik és távol van) de nem próbál a helyzeten változtatni, csak nekem és a testvéremnek panaszkodik. Mi már külön élünk, sok évvel ezelőtt figyelmeztettük, hogy ez nincs rendben és próbáljon meg édesapámmal orvoshoz menni, de elbagatellizálta a dolgot. Még csak 57 éves, így fiatalnak tartom a teljes leépüléshez, anyukám is szenved mellette, de válni vagy ultimátumot adni nem akar.

Volt már valaki hasonló helyzetben? Mi lehet a megoldás? Én már belefáradtam a próbálkozásba és az állandó leszúrásokba, hogy hagyjam békén apám és fogadjam el a helyzetet.

27N