A szüleim azt akarják, hogy a testvéreimmel finanszírozzuk az életvitelüket. Reális ez egyáltalán?
A hattérről annyit, hogy hárman vagyunk testvérek. Közel sem volt ideális gyerekkorunk Romániában, de felnőttünk, mindhárman egyetemet végeztünk (én önrőből, a testvéreim a szülők támogatásával) és végül kivándoroltunk nyugati országokba, ahol mindannyiunknak sikerült egy helyi szinten kb. átlagos egzisztenciát teremtenie.
A szüleim életük nagyrészében magánvállalkozást vittek Romániában, ám amint utólag kiderült, a nyugdíjjáruléot csak édesapám után fizették, édesanyám kvázi feketén dolgozott le 30 évet édesapám mellett.
55 felett rájöttek, hogy így édesanyám nem számíthat majd nyudíjra, ezért úgy döntöttek azt a pár évet ami hiányzik neki a minimális nyugdijhoz majd ledolgozza egy helyi gyárban.
Ez ment kb másfél évig, most viszont azzal álltak elő, hogy a munkatársak a gyárban gonoszok (!) és nem bírja tovább mellettük a munkát.
Édesapám vállalkozást akar nyitni édesanyám nevére, és azt kéri, hogy a következő 3-6 évben mi "gyerekek" dobjuk össze a járulékfizetéshez a pénzt, ami állítólag havonta 300 eurónyi összeg, így fejenként 100 euró.
Egyrészt úgy gondolom, ha nem tudja kezelni a munkahelyi konfliktusokat azt nem nekem kellene megfizetni, másrészt van félretett pénzük (legalább 20ezer eurónyi), elég sok bevételük édesanyám munkáján kívül is és soknak tűnik 300 euró havonta mint minimális nyugdíj- és egészségügyi járulék ára Romániában.
Az az érzésem, hogy a szüleim csak le akarnak húzni minket pénzzel. Jól gondolom?
válasza: válasza: válasza:Az etetés-ruháztatás alap. Ez a gyereknek jár. Ami e felett van, képezheti a hála alapját. Ráadásul az egyetemi képzésedet nem ők fizették. (Mást hozzá esetleg igen?)
1. Te tudod, milyen volt az a gyerekkor, mennyire vagy érte hálás.
2. Miért nem fizettek járulékot édesanyád után? Ha ebből ment a lakástörlesztés vagy a fogszabályozás, akkor az a 300 euró indokolt. Ha a nyaralás ment belőle, akkor nem. Belehalt volnana cég?
válasza: válasza:Neked van igazad.
Semmi közöd ahhoz, hogy anyukád egy életen át feketén dolgozott a vállalkozásban (eü. ellátást sosem vett igénybe, hogy ez kiderült volna?).
Semmi közöd ahhoz, hogy anyukád munkatársai milyen emberek.
Nyugodtan kérdezz vissza: ha te fölmondanál a munkahelyeden, mert neked is "gonoszak a munkatársaid", ők vajon fizetnének neked?
válasza:Kedves kérdező!
Igen, a szüleid nagyon rossz pénzügyi döntést hoztak annak idején, hogy nem fizették édesanyád után a nyugdíjjárulékot, de szerencsére idejében észbekaptak.
40 évi minimálbér utáni nyugdíjjárulékot befizetni 3-6 év alatt, bizony jelentős többletterhet jelent, kb. 10-szerest, a minimális nyugdíjhoz, így reálisnak tartom a havi 300€ befizetést.
Azt írtad, mindhárman diplomásként dolgoztok nyugati országokban. Akkor kérdem én: mi nektek havi szinten a 100-100€ ? Az éves szinten 1200€, ami a legrosszabb esetben is az éves fizetésed 1/12-ed része. Szerintem a szüleitek annak idején többet költöttek rád havonta, mint a család jövedelmének 1/12-ed részét...
Azt mondod, nem volt ideális gyermekkorotok. Kinek az? Azt azért el lehet mondani, hogy nem voltatok elhanyagolva, és normális, egészséges felnőtt emberekké váltatok, akik lediplomáztak és sikeresen kezdtek új életet egy idegen országban. Ezt magyarországon sikertörténetnek hívják. Szóval a szüleid tisztességgel felneveltek titeket, közben tönkre se tettek lelkileg (különben szóba sem állnál velük), tehát az, hogy most ott tartasz a nyugati életedben, ahol, azt nagyrészt nekik köszönheted. Nem is értem, hogy hogyan fordulhat meg a fejedben az, hogy a szüleid csak le akarnak húzni!
Igen, több évtizednyi családi vállalkozásban töltött munkaviszony után asszony legyen a talpán, aki kilèpve a több évtizedes komfortzónájából belépve egy gyárba, ahol nagyrész a végzettség nélküli, társadalom peremére sodródott emberek (nők!) vannak, simán megállja a helyét, minden probléma nélkül! Ez még egy fiatal, rugalmas, de egész életét betanított munkásként élő nőnek is nehéz kihívást tartogat nap nap után. És igen, az emberek gonoszak, és csak egyre gonoszabbak és irigyebbek lesznek, főleg egy olyan meglett korú asszonnyal, akinek a nyugdíj előtti néhány évet leszámítva nem kellett gyárakban robotolnia az életbenmaradásért.
Azt írtad, hogy te önköltségen szereztél diplomát, a testvéreidet pedig kitanítatták a szüleid. Ezek után remélem a tesókban fel sem merül a kérdés, hogy besegítsenek nyamvadt 100-100€-val néhány évig, hiszen a taníttatásuk annakidején minimum ennyibe volt a szülőknek havonta.
Az pedig, hogy van 20000€ félretett pénzük, az édeskevés. Abból még egy lepusztult lakást sem tudnak venni, hogy azt kiadva annak az árából befollyon annyi havonta, ami édesanyád nyugdíjkiesését fedezné.
Viszont, ha azon aggódsz, hogy nehogy a szüleid életvitelére kelljen a pénzed, fogjatok össze a tesókkal, pótoljátok ki a szülők félretett pénzét, hogy kiadható ingatlant tudjanak vásárolni, ami fial kb.300€-t havonta, így le van a gond az emelt nyugdíjjárulékról, s az ingatlan is ti öröklitek majd hárman.
Kedves kérdező! Ha ezek az érvek, amiket felhoztam, nem lennének is, akkor is az a véleményem, hogy az a minimum, hogy egy gyerek fektessen be a szülei nyugdíjas éveibe, hiszen a szülők fektettek be annak idején a gyermekeik felnőtt éveibe.
Meg amúgy is a szüleid, ki másra számíthatnának, mint rátok!
válasza:Nálunk a feleségem ágán van hasonló szitu:
a szülei sosem dolgoztak alkalmazottként, volt egy boltjuk, ami eleinte eléggé jól ment, ekkor nagy lábon éltek: hatalmas ház, full extrás autó, rendszeres külföldi utazások (feleségemet ilyenkor rendszerint lepasszolták a nagymamának, a fél gyerekkorát ott töltötte). Majd ezek az idők elmúltak, jött a válság, változott a világ az üzlet kezdett befuccsolni és néhány év alatt eljutottak oda, hogy be kellett zárni, mert csak veszteséget termelt. Ekkor ők még mindig csak a 40-es éveik közepe-vége felé voltak, így szerintem minden további nélkül kereshettek volna maguknak valamilyen munkát. De olyan kijelentésekkel, hogy "én nem leszek már rabszolgája" meg "annyi pénzért, amit adna felkelnem nem érdemes" inkább otthon maradtak. Mindig próbáltak valamivel ügyeskedni, neten árultak dolgokat, lakásokat vettek és újítottak fel stb, de ezek már közel nem jövedelmeztek úgy, mint korábban az üzlet. A nagy házat el kellett adni, átköltözni kicsibe, a full extrás autó megöregedett és majd' szét esik és ők még mindig otthonról próbálnak mindig valamit ügyeskedni, ami néha jobban megy, néha kevésbé, de általánosságban elmondható, hogy a havi kiadásaikat is szűken fedezi. Dolgozni még mindig nem mennek el, most már azzal a mondással, hogy 50 felett, tapasztalat nélkül úgyse kellenek sehova. Ami mondjuk tény, hogy így nem könnyű munkát találni, de azért szerintem nem lenne lehetetlen. De a lényeg, hogy előre félünk, hogy ha megöregednek miből fognak élni, előbb utóbb valsz úgyis nekünk kell eltartani őket...
Igazságszerint én a te helyzetedet is hasonlónak látom. Ha anyukád nem dolgozik, akkor nem dolgozik, ez ellen nem tudsz mit tenni. És vagy most támogatod vagy 10 év múlva, amikor nyugdíjas lesz és nem lesz pénze. És a legszomorúbb, hogy nem igazán látom mit tudnál el ellen tenni.
válasza:Én ezt nem értem az egészet.
1. Hogyhogy 30 év után JÖTTEK RÁ arra, hogy anyukád nem volt bejelentve és nem fizettek utána járulékot?... Hiszen ők azok, akiknek a bejelentést és a járulékfizetést kellett volna intézni.
2. Most, hogy RÁJÖTTEK arra, hogy 30 évig csaltak, mi van a vállalkozással? Mért kell TALÁLNI egy forrást ahhoz, hogy járuléka legyen, mért nem jó a működő családi vállalkozás?
3. Miből élnek most a szüleid?
Aztán majd kérdezek még tovább.
Köszönöm szépen az eddigi válaszokat!
Én úgy vagyok vele, hogy ha tényleg úgy érezném, hogy nagy szükségük van az anyagi segítségre, nem sajnálnám, de sántít ez az egész.
Ami a gyerekkort illeti, mindig sajnálták ránk a pénzt, pl. fogorvosra, normális cipőkre, ruhákra. Nekik sose volt hitelűk, mert egyrészt az állam adott ingyen lakást 3 gyerek után abban az időben, majd a nagymamám házában laktunk, amit apukám meg is örökölt később.
Ami miatt nagyon hálás vagyok az az, hogy elküldtek minket színvonalas gimnáziumokba tanulni, viszont kaptunk ehhez anyagi segítséget máshonnan is, így utólag belegondolva olcsóbban jött ki, mintha otthon laktunk volna.
Nekem az egyetemi tanulmányaimat nem támogatták, mert nem arra a szakra mentem, amit ők akartak. Az első hónapokban még valamennyi anyagi támogatást kaptam tőlük, cserébe azt kelett hallgatnom, hogy nem lesz belőlem semmi. Így inkább a második félévtől dolgozni kezdtem az egyetem mellett és onnantól kezdve eltartottam magam.
Én sem értem, miért nem fizették édesanyám után a járulékokat, valószínüleg sajnálták rá a pénzt és nem gondoltak bele a következményekbe.
12:27-es, sajnálom, hogy nálatok is ilyen szitu van...
12:36-os, ez így nem lett kimondva, de szerintem gyakorlatilag adót csaltak végig.
Most is egyébként még apukám csinálja tovább a vállalkozást, bár hivatalosan megszüntette, de a tevékenységeket folytatja csak már nem dolgozik annyit, mint régen.
Emellett méhészednek, gyümölcsöt termesztenek eladásra és pálinkát is termelnek eladásra.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!