Megértenétek ha valaki ennyire zárkózott, vagy próbálkozni kell?
Apukám 50 éves, sohasem volt túl nyitott ember, de azért nem lehetetlen eset.
Régebben belföldön fuvarozott pár évet, utána elment taxizni és közel 30 éve ezt csinálja.
Szabadidejében mindig itthon van, soha nem megy sehová, és amíg gyerek voltam sem nagyon jártunk el pedig anyagi szempontból mindig megtehettük volna.
Egyszer voltunk együtt Horvátországban, apukámnak az azzal kapcsolatos legszebb emléke azóta is az,hogy "amikor beléptünk újra Magyarország területére".
Ezt kiegészíti azzal is,hogy jó volt ez meg az is, de neki őszintén az a legszebb emléke.Pedig csak 1 hetet voltunk.
Itthon mindig tesz-vesz, csinál valamit, javítgat,szerel,átépít, vagy pihenésképp olvas,filmeket néz.
Budapestet tekinti a komfortzónájának, azt mondta, hogy csak itt érzi igazán jól magát, de leginkább a kerületben.
Nem akarok panaszkodni, de soha nem volt olyan maradandó élményünk együtt ami nem a kerületen belül történt, és sokszor éreztem úgy,hogy ezzel elvesz tőlem valamit.
Anyukám is meg én is szeretünk utazni, eljárni itthonról, és vele többször is voltam az ország más pontjain, de úgy lett volna és úgy lenne kerek ha apukám is ott van.
Ő egy nagyon jó humorú ember, sokan szeretek a zárkózott életmódja ellenére is, olyan kisugárzása van, hogy a puszta jelenlétében is jobb minden.A rokonok is mindig úgy könyörögnek, hogy jöjjön szülinapozni, ide meg oda, de nagyon ritkán lehet rávenni.
A barátai is mindig mondogatják, hogy kár hogy otthon ülős, és éjjeneznek ha végre elmegy velük valahová.
Amennyiben sikerül elcsalni bárhová is, a végén mindig hozzáteszi,hogy erre az évre le van tudva a kimozdulás.
Nem kéreti magát, ő tényleg olyan,hogy itt született, itt is akar meghalni, és itt akar minden percet megélni az életéből.
Bármilyen katasztrófafilmet nézünk, vagy ha arra gondolunk, hogy kitörne egy világháború mind tudjuk,hogy ő az az ember lenne aki elbarikádozná magát a házunkban, és az élete árán is itt maradna.
Viszont bárhol voltunk mindig jól érezte magát, nevetett, csinálta a dolgait, elboldogul bárhol, és nem értem,hogy miért jó neki akár tök egyedül is otthon ülni?
Amikor anyukámmal nyaraltam akkor is ő szépen elvolt magában.
Megértem,hogy neki fontos ez a környék, lokálpatrióta, de én tényleg sokszor azt érzem, hogy csak eltelt az életünk, és sok nosztalgikus visszaemlékezésből csak ő hiányzik mert itthon ült.
Sajnálom, ha eltörpülő a problémám, de régóta nyomaszt belülről, és aki ismeri az csak annyit mond, hogy tudják milyen, nem lehet tenni.De érdekelne kívülállók véleménye is, hogy a leírtak alapján lehetne bármit tenni,hogy egy kicsit többször is kimozdítsuk?
válasza:Az én szüleim is hasonlóak, nagyon maguknak valóak, csak otthon érzik jól magukat, még a házból kilépni is kinszenvedés néha, mert az otthon nyugalma, meg a privátszféra mindenük. Emiatt amikor gyerek voltam soha nem mentünk sehova, nem nyaraltunk, nem látogattunk nagyon helyeket, az egész életemet egy városban éltem le. A testvéremnek ez megfelelt, mert ő is ugyanilyen, de én utáltam, nekem nem jött be Budapest és nem tetszett az ötlet, hogy egy városban éljem le az életemet. Nagyon bánom, hogy nincsenek olyan maradandó közös emlékeim a családommal mint mindenki másnak.
Most külföldön élek, és nagyon szeretem, mert végre valami mást is látok, nem csak Budapest 2-3 kerületét, ők úgy gondolják, hogy rossz döntést hoztam azzal, hogy eljöttem, de nekem igy sokkal jobb. Ők meg még mindig be vannak gubózva hárman egy házban. Én nem értem, de ha nekik jó...
válasza:Megértem teljesen, hogy szeretne otthon maradni. Általában azok akik munkájukból kifolyólag sok emberrel találkoznak, azok egyúttal sok fárasztó hülyével is találkoznak, meg a taxis tipikusan olyan munka, hogy az utasok ha kell ha nem beszélgetést kezdeményeznek, magukról, a gondjaikról.
De nem ez a fő ok, hanem: alapvetően az emberek egy része extrovertált, ők mások társaságát és a kommunikációs lehetőségeket keresik. Az utazgatósok sem csupán azért utaznak mert érdekli őket a hely ahová mennek, hanem azért, hogy utána dicsekedhessenek vele másoknak.
Az introvertáltak viszont saját világukban és főleg az otthonunkban érzik jól magukat, náluk a megszokott otthoni komfort és a cuccaik hiánya már önmagában is túl nagy kényelmetlenség az utazás adta élményekhez képest, de az utazás fáradalmait hozzávéve meg egyenesen negatív előjelűvé válik szemükben minden utazás. Amit műveltség tekintetében tudni akar egy helyről, azt megtudhatja könyvekből, tévéből. Magam is így vagyok ezzel, sok hobbim van itthon, nem is jut mindre időm, barátokra meg nincs is szükségem, a család elég számomra. A barátok gyakorlatilag csak illúzió, addig barátkoznak amíg az értékrendjük, problémáik, státuszuk, egzisztenciájuk hasonló, és megkapják a remélt visszaigazolásokat. De pl. egy hirtelen beütő komoly betegség esetén elpárolognak, mert megszűnik a kölcsönös visszaigazolások rendszere.
válasza:Azt mondod, nincsenek közös élmények, MERT nem utazott veletek sehova. És a kérdésben is végig azt fájlalod legjobban, hogy apukád nem mozdul mi veled/veletek.
Szerintem válaszd szét a kettőt.
Mi hiányzik jobban, a közös utazás vagy a közös élmények? Ha az előbbi, az valószínű nem fog menni, hiszen egyszerűen nem olyan típus. Ezt erőltetni nem lehet.
Ha viszont az utóbbi, azaz a közös élmények... gondolkodtál már azon, hogy talán NEKI is hiányoznak a közös élmények? A közös barkácsolás, a közös tv-zés, egymás mellett olvasgatás stb. Számára láthatóan nem az megy élményszámba, ami neked, miért kellene kirángatni a komfortzónájából? Kérdezd meg, hogy mit szeret legjobban _együtt_ csinálni. Társasozzatok - és közben készülhet pár mókás fotó is, amit ki lehet majd tenni a polcra. Pont mint egy utazós képet:)
...egy taxisnál én pláne megértem, hogy szabadidejében csak egy stabil pontra vágyik, a szó legszorosabb értelmében...
válasza:Azért szerintem Budapesten igencsak lehet közös élményeket szerezni...
Én csinálnék egy 20-as listát, es egyszerűen megmondanám neki, hogy azt KÉREM a születésnapomra, hogy válasszon a listáról 2 programot, amit EGYÜTT megcsinálunk 1 hónapon belül, (a te költségedre).
Bármit írhatsz rá, pl libegőzés egy tavaszi délelőttön, sétahajózás a Dunán, a a világháborús Kórház-Atombunker megtekintése a Várban, fagyi a Kopaszi-gáton stb.
Ha egyszer Budapest a komfortzónája, akkor ott kell közös élményekre szert tenni, nem kell ahhoz lemenni a térképről ;)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!