Mások véleménye érdekelne hogy én látom e rosszul a kapcsolatom a szüleimmel vagy jól teszem amit teszek?

A szüleim alkoholisták. Anyám 10 éves korom óta iszik apám kb 12 voltam mikor elkezdte. Azóta évi 5-6 alkalom volt mikor estére nem itták magukat kötöszködős ordibálós szintig. Szóval így telt a gyerekkorom. Általános iskolában szinte kitűnő tanuló voltam ha már négyest vittem haza akkor kitört a balhé hogy akkor ha ilyen "sz.r ember" vagyok biztos csak kukás autón fogom végezni. Középiskolában a jegyeim is fokozatosan romlottak. Ekkor már mindennapos volt a "sz.rházi vagy semmire sem fogod vinni" és társai. Eltelt azóta jó pár év a kapcsolatunk hol jobb hol rosszabb. 33 éves vagyok és még mindig azt veszem észre hogy megpróbál az anyám irányítani és mikor rájön hogy nem megy neki akkor elkezd balhézni. Félre ne értsetek nem velük élek 18 évesen kaptam egy táskát tőlük hogy pakolj bele ami belefér és "takarodj". A jóslatuk sem jött be mert saját vállakozásom van hol jól megy hol kevésbé de nem panaszkodhatom mert eddigi életem során szó szerint a nulláról indulva is legalább 10szer annyit értem el mint ők. Tegnap volt egy újabb veszekedésünk. Vagyis nem is mondanám igazán veszekedésnek mert egy semmiség kellett volna hogy legyen. Csak hát túl sok volt anyám véralkoholszintje ehhez.

De ennek kapcsán rájöttem valamire. Az én anyám és az én apám valójában halottak. Jópár éve meghaltak. Ideje lenni eltemetni őket. És eltemetni nyilván egy búcsúval lehet amit soha nem adok át. Mert ezek az emberek akik megcsináltak engem ezek nem a szüleim. Szülőként hiteltelenek tele merő önsajnálattal és haraggal irányomba. Sajnálják magukat mert ők csak jót akarnak mindíg ők soha nem hibáztak és közben rám haragszanak. Pedig úgy érzem inkább magukra kellene haragudniuk. Több okból is. Az álmaikat ha voltak is soha nen váltották valóra ellenben én megtettem. Megtettem a segítségük nélkül is. Az a helyzet hogy én is hibás vagyok mert túl sokszor bocsájtottam meg amiket tettek és mondtak. De hát ilyenek a gyerekek. Valahogy bíztam benne hogy talán tanultak belőle talán máshogy lesz. Vagy jobb lesz a kapcsolat. Nem lett. Ez ábránd volt és most már látom hogy az is marad. Éppen ezért döntöttem úgy hogy elbúcsúzok tőlük. Hiszen már nem élnek a szüleim. Vagyis fizikailag élnek de réges rég nem szülők. Lehet hogy kicsit hosszú lett de kíváncsi lennék mások véleményére is. Lehet hogy én látom rosszul szívesen meghallgatok pár véleményt.