Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Normális, ahogy felnőttem,...

Normális, ahogy felnőttem, ahogy éltünk?

Figyelt kérdés

Ùgy nőttem fel, hogy sose láttam anyukámat pihenni. Munkahelyről rohant másodállásba, aztán bevásárolni, majd haza, takarítani, mosni, főzni, leckét kikérdezni...

Amikor kicsi voltam, akkor a nagymamám vigyázott rám meg a tesómra mikor nem volt ovi napközben, hogy anyu meg tudjon csinálni mindent.

Anyu soha nem járt sehová. Se egy mozi, se egy kávé barátnőkkel, amíg otthon laktam, nem is nagyon beszélgettünk, mert annyi ideje nem volt, hogy velem leüljön 5 percre. Olyankor beszéltünk csak, ha kimentem neki segíteni a konyhába.

Soha nem láttam filmet nézni, vagy könyvet olvasni, de még csak rádiót is ritkán hallgatott.

Soha nem vett magának semmit. Se egy pár cipő, se új ruha, semmi. Egyedül fodrászhoz járt, mert rövid a haja, de festeni már otthon festette.

Nekünk se nagyon jutott semmi, új ruhát azon a pénzen vettünk, amit a rokonok adtak születésnapra, karácsonyra.

Csak mi gyerekek voltunk, gyereknek meg mindegy, mert kinövi úgyis, majd felnő, megkeresi rá, és lesz olyan, amilyet szeretne. Addig azt kell elfogadni, amit kap.

(eszerint neveltek)


Most már én is felnőtt vagyok, külön élek. Igaz, még nincs gyerekem.

Olyan furcsa, hogy van szabadidőm. Hogy le tudok ülni olvasni. Hogy van kedvenc zeném, hogy van kedvenc könyvem, hogy van hobbim. Hogy eljárunk programokra néha a párommal, hogy gyakran megyünk kávézóba, hogy a házimunka nem veszi el az egész napomat, hogy vannak ruháim, cipőim.

Olyan abnormálisnak érzem.

Anyunak mondtam a napokban, mi mindenbe fogtam bele, mennyire szeretem ezt is meg azt is, azt mondta, így a jó, most vagyok fiatal, nem szabad belefásulni a hétköznapokba. Csináljam, amit szeretnék, vegyem meg, amit szeretnék.

Annyira megütköztem ezen, hogy anyukám mondja, aki amióta férjhez ment, egy perc nyugalma nem volt, pénze magára nem volt, és én azt hittem, ő azt tartja normálisnak, hogy ez a felnőtt lét.

Hogy csak a gondok meg az örökös hóvége, és mindenre "nincs".

Hogy már gyerekként is azt szoktam meg, hogy mindenre várni kell, hogy minden jó másnak jár, olyan fura, hogy most én vagyok az a "valaki más".


Van amugy apum is, ő is dolgozott, de a háztartással meg velünk csak anyu foglalkozott. Apuval 25 évem alatt egyszer nem ültem le beszélgetni, mert nem érdekeltük soha.


-egy lány-


2019. márc. 29. 21:02
1 2 3
 1/21 A kérdező kommentje:

Illetve amin a legjobban megütköztem: Anyukám azt mondta, sajnálja, hogy nehéz gyerekkorom volt, csak rossz időszakunk volt akkoriban, nem így tervezte, amikor gyereket vállalt.

Neki igazán nem kéne sajnálni engem emiatt, inkább nekem őt.

2019. márc. 29. 21:06
 2/21 anonymousreview60 ***** válasza:
94%

Normális, hogy mindent megtett, hogy a legkevésbé nélkülözzetek, és a legegészségesebb módon nőjetek fel. Az életet nem te akartad, így nincs miért szégyenkezned, ha normális emberként élvezed az életet.

Apád mit csinált ezalatt?

2019. márc. 29. 21:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/21 A kérdező kommentje:

Apu is dolgozott, de csak ennyi.

Nem segített anyunak a háztartásban, csak én meg a húgom, mert szerinte női munka, ő nem fog mosogatni vagy felmosni.

Illetve mint írtam, nem igazán érdekeltük.

2019. márc. 29. 21:40
 4/21 anonim ***** válasza:
94%

Tipikus Kádár-kori Magyarországra jellemző felállás, ezt most mindenféle politizálási szándék nélkül mondom. Szülők minden percüket a munkában töltik, aztán a másodállásban, mivel arra is szükség van a normális életszínvonalhoz, aztán hazaérve hullafáradtak, anyuka nekiáll a házimunkának, a férfi meg addig kibontja szépen a sörét és/vagy leül a TV elé, elvégre nehogy már a “női” munkát ő végezze. Gyerekek meg közben nőnek, mint a gomba és épp csak a saját szüleiket nem ismerik.

Nagyon szomorú, de nem te tehetsz róla. Ahogy valószínűle anyukád sem, mivel az ő célja az volt, hogy minél jobban élhessetek és ne kelljen alapvető dolgokat nélkülözni.

2019. márc. 29. 21:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/21 anonim ***** válasza:
95%

Anyukád nagyon jó ember lehet, mindent meg tett azért, hogy a lehető legtöbbet tudja nyújtani nektek, gyerekeinek a maga módján. A saját életéről is lemondott miattatok. Becsüld meg és segítsd úgy ahogy tudod :) Jó asszony lehet nagyon. Az én anyukámra emlékeztet, ő is mindent megadott nekem mindig amit tudott és késő estig fent volt/főzött sokszor, majd hajnalban indul munkába. Az más kérdés, hogy olyannal jött össze, aki csak nehezíti a dolgát mert elissza/elkölti azt a pénzt amit ő tett félre, de ez van.


Egyébként igen, nem tűnsz ki ezzel a tömegből. Sokan nőttek/nőnek így fel mint ahogyan te is.

2019. márc. 29. 22:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/21 anonim ***** válasza:
68%
Én is ezt láttam otthon, de azért, mert nálunk mind anyukám, mind a mostohaapám munkamániások, szerintük az élet arra van, hogy az ember beledögöljön, és az ő szemükben minden, ami hobbi, pihenés, az lustaság.
2019. márc. 29. 23:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/21 anonim ***** válasza:
88%
Ugyan ki mondhatná meg mi normális, mi nem az.
2019. márc. 29. 23:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/21 anonim ***** válasza:
96%

Anyud egy szuper nő, le a kalappal! Apád meg hát....elbújhat. Gyereket csinálni tud, de foglalkozni vele már nem akar...szégyen.

Régen egyébként ez sok családban így volt.

2019. márc. 30. 00:40
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/21 anonim ***** válasza:
66%
Hogy normális-e, azt nem tudom, Mindenesetre sok család van így, hogy a házaspár valamely fele azt hiszi, neki kell a mártírnak lenni. Nemigen törekszik a feladatok arányos megosztására, nem akarja uralni és irányítani a saját életét, amit nem is élvez. Aztán ez a minta öröklődik.
2019. márc. 30. 06:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/21 anonim ***** válasza:
12%
Sajnos normális.
2019. márc. 30. 06:09
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2021, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info@gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!