Félek hazamenni. Mit tegyek?

De edes vagy! En annyira megertelek. Ne felj nem lesz semmi baj.

Mikor szoktal hazamenni ugy maskor, amikor elmesz apukadhoz hetvegere?

Szombat estere mar hazamesz vagy csak vasarnap valamikor?

Szerintem hivd fo anyudat es kerdezd meg mikor lenne jo, ha hazaernel? Hogy van e program holnapra es arra menjel vagy ebedre vagy ebed utan. Es mindegy mit valaszol azt utana tedd hozza, hogy es szeretnel vele kicsit setalni menni vagy meginni egy pohar forro csokit.

Es akkor megbeszelitek a veszekedeseteket.

Sajnos van, hogy mi felnottek elfelejtunk dolgokat lehet en is nagy hirtelen nem emlekeznek, hogy az emlitette meccs az epp a fizika oraba esett es azert jelzi a rendszer igazolatlannak.

Erre amugy jo megelozeskeppen, ha fogod es az oratendedet kiteszed a lakas valamely jol lathato reszen anyudnak. Az ilyen lebeszelt programokat meg ha van csaladi naptar ird be es ird oda ne csak a napot hanem hogy azon belul hanykor lesz es a tanar igazolja majd stb. Es akkor nem kell kesobb ezen veszekedni.

A miert nem porszivoztalra meg a legjobb modszer: oke mindenki szereti ellogni, de ha kirandula smiatt kimarad a szokasos takaritas, akkor potold mihamarabb...latvanyosan hogy erezheto egyen te igyekszel. Es akkor mindenki eegedett. Neked meg ne fajjon mar 10 perces porszivozas (feltetelezve nem 100 nmeres a szobad...)

Hajra hivd fol anyukad, hatha jo passzban kapod el. Kerdezd meg hogy van, miylen napja volt, es mikor lenne jo hazamenned...blabla

Sok dolgot nem értek. Miért nem tudtok beszélni anyukáddal? Rendben, emberből van, elfelejtette, hogy igazoltan voltál távol az órákról, igazságtalanul megszidott, ami nyilvánvalóan nagyon rossz dolog. De. Van szád és el tudod neki mondani, hogy téved. És ő elnézést tud kérni tőled az igazságtalanságért. Egy normális családban ez így működik. A normális családokban sem tökéletesek sem a szülők, sem a gyerekek, nem is kell annak lennie senkinek, de megbeszélik a félreértéseket, és elnézést kérnek egymástól, ha hibáznak.

Valami nagyon hiányzik a kapcsolatotokból, az egymás iránti bizalom ill. a kommunikáció teljes kudarcát érzem itt. Nagyon sajnálom, hogy félsz, hoyg felmerül benned, hogy anyukád megutálhat.

Még egyszer szeretném hangsúlyozni, szerintem nem a veszekedéssel van elsősorban baj, lehet, hogy nincs minden családban, de vannak családok, amelyek jól működnek és jó a szülők és gyerekek kapcsolata akkor is, ha néha vannak nézeteltéréseik. gyanús is lenne, ha soha semmi nem lenne. De ezeket meg lehet és meg kell beszélni, és bármelyik fél hibázott, ha a szülő is, kötelessége bocsánatot kérni.

Amíg élünk, tanulunk. Ez Anyukádra is igaz.

Gondolom, gondoskodó, sokat dolgozó anya, egyedül nevel Téged? Társ nélkül nem könnyű Neki.

de... nagyon rosszul kezeli a konfliktusokat. 1 hétig hallgatással és szendvicsstoppal jelezni, hogy haragszik, az nagyon kezdetleges módszer.

Ha eddig "szófogadó" voltál, akkor nem volt konfliktus.

Viszont! A te fejlődésedhez kell a szülőtől való leválás, a külön vélemény kialakítása, a konfliktus.

Próbál ebben a témában olvasni (asszertív kommunikáció).

Neked még könnyebb megtanulni, mint Anyukádnak változtatni, sajnos.

De.. jó ötlet szerintem is, hogy próbálj nyitni Te is.

A hibáidért kérj elnézést, de mi nem hibád, ott legfeljebb, mondd azt, hogy "sajnálom, hogy félreértés történt".

Ölelgesd meg valamikor a Te fáradt Anyukádat és ha már jobban érzi magát, kérd meg, hogy máskor még aznap rendezzétek a kapcsolatot.

Ha ketten vagytok, akkor tényleg azzal is tudsz segíteni, hogy a háztartásba besegítesz. A szendvicsedet te is meg tudod csinálni, a porszívózás gyorsan megy. Néha készíts Te vacsit stb.

Szeresd őt is, magadat is :)

Érezze, hogy szereted, segítesz neki, de ne hagyd, hogy megalázzon és bántson.

A cél, hogy Te is megtanuld kedvesen és határozottan kezelni, ha valaki így bánik Veled.

A pszichológusra nem érzem h szükséged lenne.

Még a végén relaxáltat, meg ilyenek.Pedig ez egy lehetőség, hogy konfliktus helyzeteket tudj megoldani.

Olvass :) tanulj:) fejlődj:) és szeress:)

ui. Sose félj hazamenni, Anyukád szeret.

Drukkolok Nektek!

Nagyon sajnálom, Kérdező, hogy ilyen családod van. Minden gyereknek szüksége (és joga...) lenne érzelmileg érett szülőkre, akik odafigyelnek rá, meghallgatják és segítenek neki egy egyészséges, fejlett érzelmi életet kialakítani. Ebbe beletartozik a saját érzelmeink értelmezése ill. kontrollja és a konfliktusok, nehézségek, krízisek felnőtt módra való kezelése is. Anyukád láthatóan egy kisgyerek szintjén rekedt meg ebben a tekintetben (az ő szülei milyen emberek?). Hisztériás nagyrohammal és kicsinyes "bosszúval" (nem kapsz kaját) normális ember nem "kezel" problémákat, mert nem célravezető. Ennyi telik tőle, ha a saját indulatait nem bírja uralni, nem marad kapacitása a te érzelmi igényeidre (attól függetlenül, hogy gyerekként jogod lenne hozzá). Az egyetlen értelmes dolog, amit tehetsz, hogy tudomásul veszed, hogy ő ilyen és várhatóan nem fog változni. Ne várj tőle olyat, amire nem képes. Igen, egy pszichológus egész biztosan tudna segíteni ebben.

A konkrét helyzethez: mi lenne, ha apukád beszélne a fejével, és megkérdezné úgy by the way, hogy mikor menj vissza? Vagy ha megbeszélné vele, hogy maradsz még egy hetet (hátha addig kióbégatja magát otthon).

Nem tudom, ki adja a pontokat, le-fel értékeléseket, de az olvasók hozzáállás amiatt elmegy az ember kedve a válaszadástól. Hasonló kérdéseknél egy jó válasz van: anyád/apád egy elmebeteg, menekülj, amint tudsz, és ne csodálkozzon, ha egyedül fog meghalni, rá se nyitod az ajtót.

Persze, ez is megoldás, szuper, amitől mindenki boldog, igaz?

Feltételezni, hogy az anya/apa, egy cseppet sem tökéletes, de egyébként nem is elvetemült elmebeteg ember, akivel legalább meg kell próbálni beszélni a problémáról és legalább meg kell próbálni megoldást találni, amitől tényleg mindenki jobban fogja magát érezni, az népszerűtlen válasz.

Nekem a kérdező nem olyannak tűnt, aki csak azért írta ki a kérdést, hogy a fél országgal együtt szidhassa az anyukáját. Sajnálatos, hogy ebbe az irányba akarjátok elvinni. Ugyanis önmagában a szülő pocskondiázása nem fog neki segíteni. De az ilyen válaszadókat és pontozgatókat korántsem a kérdező hosszútávú boldogsága-boldogulása érdekli, őket a primitív fröcsögés teszi boldoggá, meg az, ha más is megszakítja a kapcsolatot a családjával, mint ahogy nagy valószínűséggel ők is tették, mert annyira már nem voltak sem intelligensek, sem jó érzésűek, hogy igazi megoldást találjanak.