Ti mikor valtatok anyagilag függetlenné? A 18 éves kor mennyire korai? Ezután miben változott a szülőkkel való kapcsolat?

Mondanám, hogy akkor mikor 22 évesen elköltöztem otthonról, de igazából a mai napig ha úgy van akkor segítenek. Nálunk sosem volt ez az "amíg az én kenyeremet eszed" fenyegetőzés. Tiszteletben és szeretetben éltünk egymás mellett mindig. Látják a szüleim is, hogy hogyan drágulnak a dolgok, így a nagyobb kiadásoknál segítenek. Ha visszautasítom mindig elmondják, hogy a bátyám külföldön él, semmilyen segítségre nincs szükségük, legalább nekem hadd segítsenek. Ez egyébként csak nagyobb kiadásnál jellemző, tehát pl mikor házat vettünk, akkor abból 14 milliót apukám fizetett, ezt törlesztjük neki havonta (mondta, hogy inkább neki, mint a banknak).

A férjem szülei is sokszor beleadnak pl házfelújításba, ilyesmi. Nagyon hálásak vagyunk emiatt.

Ettől persze nem függünk tőlük, meg nyilván enélkül is megélnénk, csak jóval lassabban tudnánk felépíteni az életünket.

Ma általában 19 évesen végeznek a gimnáziumokban a diákok. 18 évesen nem valószínű, hogy független tud lenni.

Aki szakmunkàsnak tanul és nem tesz érettségit, az elvileg 1 évvel hamarabb végez, ő lehet hamarabb függetlenedni tud 1 évvel.

Még nem jött össze...

25ff

Mikor fősulira mentem, akkor nehezen, de az első félévben anyum fizette az albérleti szobám. Emellett inkább ételt kaptam tőle és néhány ezer forintot mondjuk vonatjegyre, 1-2 könyvre. Volt egy kevés pénzem diákmunkából. Az első félévet így kihúztuk, aztán nekem járt az árvasági ellátás, és kaptam ösztöndíjat. Nem voltak csillagászati összegek, de ebből éltem, lakás, kaja, könyvek, néha ruha, szórakozás. Anyum mindig adott pár erzet, ha tudott, és mindig kaptam kaját (hideget, meleget). Ez így ment 4 évig. Utána munka, komoly párkapcsolat, ekkortól válhattam teljesen önállóvá. De a mai napig hoz ezt-azt, ha jön látogatóba; pénzt ad karácsonyra és e legtöbbet az unokájára költi, aki most egy éves. :) A fősuli alatt nem tudott többet adni, most meg már "nem kell" úgymond, de elfogadom, ha a kezembe nyom valamennyit, hogy vegyünk a babának valamit. Így.

Szerintem tényleg a középiskola után állhat be változás, és ha szerencséd van, akkor tudnak még segíteni, de el is kell kezdeni valamennyire önállósodni.

A kapcsolat annyiban változott, hogy már nem laktam otthon, így csak látogatóba mentem/megyek, szóval kevesebbet találkozunk, inkább telefonon tartottuk/tartjuk a kapcsolatot.