Ez az átlagos, normális felállás egy családban?
A héten két történés elgondolkoztatott a szüleimhez való viszonyomról.
A hét elején történt egy kisebb szóváltás apámmal, rám nem jellemző módon felment bennem a pumpa, és odavágtam neki hogy fogja be. Természetesen el se hagyta a szám a dolog, már bocsánatot kértem. Nagyon elszabadult a pokol, alig úsztam meg ép bőrrel. Aztán apa lezárta a dolgot azzal, hogy ha még egyszer ez történik mehetek el itthonról.
Ebben csak az az érdekes, hogy én életemben már számtalanszor megkaptam tőle a "kuss legyen" és "fogd be a pofád" mondatokat. Ha esetleg tudtára szerettem volna adni (nyugodtan), hogy túlzásnak tartom ahogy beszél velem (merthogy ezeket számomra teljesen indokolatlan, véletlenszerű helyzetekben mondta; amikor gondolom csak szimplán idegesítette a jelenlétem vagy nem tudom), akkor esetleg még hozzácsapta hogy "fejezzem be vagy lecsap".
A másik kerek fél órája történt, este fél kilenc után. Vacsoráztam épp, mikor csöngettek a kaputelefonon. Hallottam, hogy apa felenged valakiket. Hát had ne mondjam, korántsem voltam vendéglátó állapotban, meg a kaja közepén, szombat este fél kilenckor elég nagy meglepetésként ért a dolog. Megkérdeztem apát mi a helyzet; mondta vendégeket hívtak anyával. Rákérdeztem, hogy nekem miért nem szóltak, mire megkaptam, hogy nem érti mégis minek kellett volna. Egymáson értetlenkedtünk egy ideig, mire felhoztam, hogy akkor mostantól nekem sem kell szólni, ha valakit szombat este felhozok? A válasz: De, nekem kell. Rám más szabályok vonatkoznak.
Eddigre felértek a 3.-ra a vendégek, szóval ezzel zárult a dolog.
Értem én, hogy más a jogköre a szülőnek és az eltartott gyereknek, de ez így rendben van? Ez a megszokott?
Én ebben nőttem fel, nem tudok mihez viszonyítani. Csak azt tudom, hogy qrva szarul érzem magam.
18/L
Nem engedélyadásról volt szó, csak hogy szóljon.
Nem, igazad van, nagyon nem enyhe. Ahhoz képest viszont, amit tőle kapok, az.
válasza:A szüleim pont 18 éves koromban mentek szét, de azelőtt, ha jött hozzánk valaki, mindig szóltak. Nem azért, mert az engedélyem kellett volna, hanem, mert kommunikáltunk...
Ha hozzám jött valaki, akkor pedig formálisan mindig megkérdeztem őket, amire ők mindig pozitív választ adtak. De ez igazából csak kialakult, sose ültünk le megbeszélni :) ilyen szokásjog volt.
Az este 9-es időpont pedig vagy a vendég prosztóságára utal vagy szimplán a köreikben ez még simán belefér. A szüleim szerint pl 8-kor már illik elmenni.
Most 21 vagyok, egyetemen tanulok, mikor meglátogatom az anyámat, nála az a szokás(inkább azon a környéken), hogy az emberek random bekopogtatnak hozzád, majd egy órán keresztül beszélgetnek a nappalidban. Na, anyám tőlem elvárja, hogy ilyenkor én is végig a nappaliban csücsüljek és hallgassam amit a Juli néni hablatyol...
válasza:Nem benned van a hiba. Sztem ez az "ősök joga" felfogás itt őshonos, mert nálunk is így ment.
Ahogy alkalmad adódik, költözz el otthonról.
(és akkor fogsz majd csodálkozni igazán)
#10 :)))
Jaj, hogy én mennyire reménykedek ebben. Mennyire szeretnék csodálkozni, hogy másmilyen is lehet..
válasza:Miért kértél tőle bocsánatot? Ja, hogy te is úgy érzed, hogy neked kevesebb jog jár, mint neki? Akkor meg hol a gond?
Állj ki magadért, mert ha te nem igényled a saját jogaidat, akkor nem is fogod megkapni soha.
18 évesen felnőtt vagy, ugye tudod?
És azt tudod, hogy ha a lakcímkártyádon az a cím van, akkor apád nem utasíthat ki a lakásból csak úgy kénye-kedve szerint?
Szedd össze magad, legyen önbecsülésed és legyél tisztában jogaiddal. Vagy pedig ne panaszkodj miatta, hogy semmibe vesznek.
Az isten szerelmére, a falra mászok az ilyentől!
Szerinted nem próbáltam már meg kiállni magamért? Szerinted nem harcoltam már számtalanszor a jogaimért? Elárulom, de, és 100 %-os arányban én húztam a rövidebbet. A leírásomban szerepel, hogy ha feszegetem a húrt veréssel vagyok fenyegetve. Sajnos nem mindig csak fenyegetve voltam.
Szerinted ha most is nem épp a önbecsülésem megmaradásáért harcolnék, kiírtam volna ezt a kérdést? Zavarna a dolog?
Gondolkozz már!
Ez egy tehetetlen helyzet, ami lassan normalizálódik. Emiatt vagyok kétségbe esve pont, nem akarom normálisnak hinni. Az ép eszem megmaradásáért írok ide; más ellenállásra nincsen lehetőség.
Nekem van egy elképzelésem a jogaimról, azért zavar a bánásmód amit a kérdésben leírtam. Van önbecsülésem, amiért nap mint nap küzdök. Nem azért kértem bocsánatot, mert kevesebbre tartom magam apámnál, hanem mert nem akartam megverve lenni.
Istenem.
Gratulálok.
válasza:Hat magambol kiindulva, nekem a "pizsomam" egy bugyi es egy polo. Panelba azert fel 9kor mar illik lefurdeni (ott meg azt is hallja a szomszed ha egyet fingasz) szoval igazabol en is fel lennek haborodva, ha nem szoltak, hogy jonnek vendegek, mert nekem is kinos lenne hogy jonnek es bugyiba latnak meg valoszinuleg a vendegeknek is az lenne.
Delutan vagy delelott nem kulonoskepp erdekelne ha csak ugy beallitanak de este azert mas.
A visszaszolas meg, alapbol nem veressel kell nevelni a gyereket csoda hogy te nem lettel agressziv es csak egy fogd be-t vagtal hozza.
Koltozz rokonhoz, barathoz, baratnohoz tokmindegy de ne elj ott ahol vernek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!