Hogyan nyerjem vissza anyukám bizalmát?

A lehető legjobb a kapcsolatom anyukámmal, ő az akinek mindent elmondhatok, mindig mellettem van, a legjobbat akarja nekem. Nem egy átlagos anya-lánya kapcsolat. Viszont közel két hónapja jött egy fiú az életembe, akiről az utóbbi hetekben elég rossz dolgok derültek ki és rengeteget idegeskedek miatta. (pszichés betegségekről van szó, de ő ezeket egyáltalán nem veszi komolyan, én meg állandóan aggódok miatta) Anya itt is mellettem volt, próbált segíteni, tanácsokat adott stb. Megígértem anyának, ha legközelebb találkozok a barátommal, nem csinálok semmi meggondolatlan hülyeséget, hanem beszélek vele a problémáiról. Tegnap elmentem hozzá, beszéltünk, úgy tűnt, hogy sikerült vele beszélni, utána témát váltottunk, aztán történt egy kis meggondolatlanság (nem feküdtünk le, csak egymáshoz nyúltunk). Hazaértem, anyának meséltem, hogy mi volt, beszéltem vele, minden rendben van, aztán rákérdezett, hogy volt-e valami. Mint mondtam, mindent elmondok neki, ezért nem tudok előle semmit eltitkolni, úgyis rájön ha hazudok vagy nem mondok el mindent. Elmondtam neki, hogy mi volt, és ő nagyon kiborult, mert "csalódott bennem, megígértem, hogy nem lesz semmi, de én nem bírok magammal, hazudtam, nem vagyok megbízható". És ez megy tegnap óta, én pedig utálok vitázni, képtelen vagyok bárkivel is haragot tartani, és nem igazán vannak barátaim akikkel az ilyen dolgaimat megtudnám beszélni, azaz anya az egyetlen ember akire tényleg számíthatok és őszintén jót akar nekem, viszont ő velem ellentétben nagyon nagyon haragtartó tud lenni. Félek, hogy "elveszítem" anyát, megígértem neki, hogy soha többet nem csinálok ilyet, adjon egy utolsó esélyt (szombaton mennék megint a barátomhoz) és tényleg nem csinálnék több baromságot, de ő folyamatosan azt vágja a fejemhez, hogy hazudtam, átvertem, megbízhatatlan vagyok, stb. Én tisztában vagyok vele, hogy hibáztam, iszonyúan szégyellem és gyűlölöm magam ezért, szeretném helyrehozni, szeretném, hogy újra bízzon bennem, szeretnék bizonyítani, de jelenleg nem akar elengedni szombaton. Pedig itt tudnék bizonyítani, és eltitkolni se tudnám, ha megint marhaságot csinálnék, de NEM tennék. A másik meg, hogy itt a szünet, és nem akarom az egész szünetet elrontani ezzel. Mielőtt bárki félreértené. Nem az a probléma, hogy történt valami, hanem, hogy megígértem, hogy nem történik semmi, és nem tartottam a szavam. Elmondhatatlanul sajnálom amit tettem, és nem tudom, hogy értessem meg vele, hogy soha többet nem hazudok neki....

Kioktató, kötekedő válaszokat nem kérek, tisztában vagyok vele, hogy mit tettem!

16/L