Ti mit gondoltok, el kell (ene) mondani, ha már meg volt a első alkalom?

Én anyaként már X idős korában beszélni fogok a szexről lányommal. Nem fogom előadni,h csakis az élete szerelmével... sajnos nekem is voltak kalandjaim..amit bánok. Egy szinten! ezt el is mondom neki. Elmondom mire számítson lelkileg- testileg...és ha ő engem megtisztel azzal majd,h elmondja az ő élményeit is, akkor nagyon büszke leszek magamra. Tehát- ez attól is függ,az anya,hogy áll ehhez a témához.

Számomra ez mindig egy abszurd dolog volt, az én szememben ez nagyon furcsa és igazából nem értem. Nekem jó a kapcsolatom az anyukámmal, azt gondolom, hogy sokan örülnének, ha a helyemben lennének. Elég sok mindent meg szoktunk beszélni egymással és, ha nem is értünk egyet mindenben, akkor sem veszekedés vagy hisztéria a vége, hanem normálisan megbeszéljük, elfogadjuk egymás véleményét, mindig támogat, segít mindenben, bármiben kérhetek tőle segítséget vagy tanácsot stb., stb. Ennek ellenére bennem soha nem merült fel, hogy be kellene számolnom neki a szexuális életemről és amúgy azt gondolom, hogy ő sem várta és nem igényli. Soha nem éreztem azt, hogy bármit is titkolnom kellene előle, de ez egyszerűen nem egy olyan téma, amit szerintem egy "külsőssel" is meg kellene beszélni. Amikor komolyabbra fordult a kapcsolatom és úgy éreztem, hogy ebből tényleg lehet valami, akkor meséltem róla, később be is mutattam a páromat, sokszor átjön hozzánk, szoktak beszélgetni, anyukám is mindig érdeklődik felőle és felőlünk. Viszont inkább az érdekli őt, hogy mi van velünk, mi történik, minden rendben van-e stb. és nem arra kíváncsi, hogy mi folyik a hálószobában... Én azt gondolom, hogy ez csak arra a két emberre tartozik, akik részt vesznek benne és az nem az anyukám. Szerintem ettől nem lesz rosszabb, kevesebb a kapcsolatom az anyukámmal, számomra nem azt jelenti a bizalom, hogy minden apró intim dolgot kötelező jelleggel meg kell osztani a másikkal...ez sokkal inkább hasonlít valami felügyeletre, ellenőrző rendszerre vagy nem is tudom. Biztos vagyok benne, hogy így is segítene bármiben, ha megkérném rá és valószínűleg nem okozna vagy okozott volna problémát az sem, ha elmondom, de nem tudok túllépni azon a kérdésen, hogy "Minek?" De most komolyan, minek? Miért kellene elmondani? Én pl. a barátnőimnek sem mondtam el ezt így konkrétan, mert bennem ez sem merült fel egyáltalán, pedig együtt nőttünk fel, tehát rengeteg mindent tudunk egymásról. Ugyanakkor ugyanazt tudom mondani, hogy ez egy intim információ, ami magánügy. Igazából el sem tudom képzelni, hogy a másik fél (pl. anyukám) mégis mit tudna kezdeni ezzel az információval. Jó, talán tényleg fiatalabb korban ilyen kiskamaszként még van valami abban, hogy a szülő tudjon róla, segítsen, félti a gyereket, túl fiatal, túl tapasztalatlan stb., de később ilyen kb. 17 éves kortól már nem értem, hogy miért lenne szükségszerű... Nem azt mondom, hogy nem lehet, mert mindenki úgy élje az életét ahogyan akarja, de nekem furcsa, ha valaki ezt is megosztja a szüleivel.

Nem csináltam ügyet belőle, huszonévesen vesztettem el, nem volt ilyen kamaszkori lázas készülődés. Mondtam neki, hogy összejöttem a sráccal, akiről már meséltem (tetszett már egy ideje), innentől gondolhatta, hogy nem hímzőszakkörre járunk együtt.

Mi nagyon jó viszonyban vagyunk a lányommal. Nekem ő előre elmondta, sőt megkért, hogy menjek el vele, és vegyünk pár nagyon szép fehérneműt. Nagyon örültem ennek, hogy így bízik bennem, azóta is nagyon jó a kapcsolatunk (már nem lakik itthon, levált.)

19-es És ehhez miért kell bejelenteni, hogy meg fog történni/megtörtént a dolog? Számomra itt van a fogalomzavar... Én azt gondolom, hogy a normális szülő-gyerek kapcsolat része a bizalom, az, hogy a gyerek merjen segítséget vagy tanácsot kérni vagy csak szimplán beszélni valamiről, ha akar. Ugyanakkor nem gondolnám, hogy erre csak akkor van lehetőség, ha a gyerek szól és és értesíti a szülőt az első alkalom megtörténtekor. Pl. én is leírtam a válaszomban, hogy eszembe nem jutott tájékoztatni a szüleimet az első szexuális együttlétemről, de ettől függetlenül tudom, hogy van olyan a kapcsolatunk, hogy bizalommal fordulhatnék anyukámhoz tulajdonképpen bármivel.