Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal Belépés/Regisztráció Egy véletlen kérdés Facebook






Kategória: Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat

A kérdés

Lehetséges, hogy emiatt a "gyerekkori trauma" miatt nem akarok a (pár) kapcsolataimról beszélni neki?

21 éves lány vagyok, külön élek a szüleimtől, és elég gyakran szoktam ismerkedni férfiakkal. Szóval van, hogy randizgatunk csak, de mióta egyetemre járok, volt két hosszabb kapcsolatom is. Viszont otthon ezekről nem nagyon beszélek... Főleg azért, mert 260 km-re élnek a szüleim, tehát "csak úgy" egy kávéra nem fog beugrani hozzájuk az aktuális barátom. Ráadásul régen is ha tetszett mondjuk egy fiú osztálytársam, az anyám azonnal elkezdte fikázni. Hogy néz ki, hogy öltözik, kik/mik a szülei, milyen házban lakik, stb. Ráadásul ami nagyon megmaradt, az két dolog:

-14 évesen, nyolcadikosként jóban lettem egy sráccal, anya nem rajongott érte. Ezért nem is beszéltem nagyon róla otthon, meg nem is volt igazából miről, mert ami történt közöttünk, az a konkrét semmi. De egyszer tanítás után megkérdezte, hogy hazakísérhet-e, én pedig azért, hogy több időt legyünk kettesben, kerülőúton indultam el... Útközben anya látott minket, lehúzódott kocsival az út szélére, és elkezdett kikiabálni az autóból, hogy azonnal szálljak be, különben a hajamnál fogva cibál be a kocsiba. Pedig amúgy sosem volt ilyen hirtelen haragú, nem is értettem, meg a srác sem. Aznap este írt, hogy úgy érzi, "a körülmények nagyon ellene játszanak", és talán jobb lenne, ha kicsit kevesebbet lógnánk együtt. Közben én már teljesen belezúgtam, és totál összetörtem úgy ott akkor.

-A másik, hogy 17 évesen "barátság extrákkal" kapcsolatban voltam egy barátommal, aztán anya addig nyaggatott, amíg elmondtam neki, mi a helyzet. Ezen annyira kiakadt, hogy mondta, ha akár csak egy üzenetet váltok a fiúval, ő rájön, de akkor nem a sráccal fog beszélni, hanem a szüleivel egyenesen (a fiú 19 volt akkor, nem is élt otthon már). Ott is ezt a megalázást éreztem, meg hogy mindenáron beleszólna a kapcsolatomba.


Most viszont meg van rám sértődve, hogy a legjobb barátnőm anyukáját beavatom a dolgaimba, de őt nem, és hogy miért...



  máj. 15. 23:27  Privát üzenet  

A válaszok
1 2
Ha legközelebb is kiakad, hogy miért nem mondasz el neki dolgokat, nyugodtan mond ezt el neki.

A válasz 97%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 83%-ban hasznos válaszokat ad.
# 1/19Időpont máj. 15. 23:48 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
Az neked trauma hogy anyád nem tapsikolt amiért dugni jársz össze valakivel tizenhét évesen? Az első csávóka meg akár apád porontya is lehetett.... Megmagyarázná anyád kiakadását.

A válasz 29%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 69%-ban hasznos válaszokat ad.
# 2/19Időpont máj. 16. 00:29 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

Abszolút lehetséges. Átérzem a helyzetedet, mert annak idején az anyám folyamatosan porig rombolta az önbizalmamat. Sose felejtem el, amikor mintha tök oké lenne köztünk minden, és mindig kérdezgette, hogy van e barátnőm meg elkezdett engem felvilágosítani. Ezt inkább apámtól vártam volna, mert fiú vagyok.

Nem beszélve arról, hogy gyerekkoromban anyám bejárkált hozzám, miközben fürödtem, mert neki pisilnie kell és az tök oké, hogy a kamasz fiunk a kádban ül, mi meg mellette a wc-n.

Arról nem is beszélve, hogy nemegyszer nyitott rám, önkielégítés közben. Ez természetes dolog, 13-14 éves fiúk simán csinálják már, Én is csináltam...

Szerencsére már nem lakom vele.

De sikeresen elérte, hogy nulla önbizalmam legyen a lányoknál.

19/f



A válasz 75%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 65%-ban hasznos válaszokat ad.
# 3/19Időpont máj. 16. 01:17 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

Az ember kb. 21 éves koráig fejlődik, és ha egy aktuális fejlődési fázisban negatív élmény, megrázkódtatás éri, az eltorzíthatja a fejlődését. Például ha egy kisgyerekre, aki most tanul beszélni, folyton ráordítanak, hogy maradjon csendben, vagy kicsúfolják, hogy hogy beszél, jó eséllyel nem lesz nagyon beszédes ember felnőttkorában. A szexuális érésbe is bele lehet így avatkozni, és anyád ügyesen-okosan pont ezt érte el. Egyébként pontosan ezért sokkal súlyosabb bűntett, ha egy gyermeket vagy fiatalkorút ér szexuális erőszak, mint ha felnőttet.


Anyád sikeresen elintézte, hogy egy kellemes dologhoz neked súlyos kudarcélmény és megaláztatás kötődjön. Ezzel az erővel rád ordíthatott volna az első csókodnál, vagy rád rúghatta volna az ajtót az első élményednél. Az ilyen felnőtt két rohadt nagy pofont érdemelne, de sajnos már késő.


Most azonban már elköltöztél otthonról, és semmi köze az életedhez. Azzal és azt csinálsz, amit akarsz, csak a saját lelkiismeretednek tartozol elszámolással. Nem kell azon törnöd magad, hogy nem akarsz nekik beszélni erről: jól teszed, hogy nem teszed, és ha faggatnak, mondd meg nekik, hogy törődjenek a saját dolgukkal.


Sajnos nagyon sok szülő gondolja úgy, hogy a gyermeke a tulajdonát képezi, és teljes irányítást követel az élete fölött. Ne hagyd.



A válasz 81%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 60%-ban hasznos válaszokat ad.
# 4/19Időpont máj. 16. 02:05 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
Könyv : mérgező szülők

A válasz 84%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 69%-ban hasznos válaszokat ad.
# 5/19Időpont máj. 16. 06:12 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
Max 3 éve jársz egyetemre, szóval két hosszabb kapcsolatod nem nagyon lehetett. Egy éves az nem hosszú... pláne, ha gyakran szoktál ismerkedni :D

A válasz 50%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 58%-ban hasznos válaszokat ad.
# 6/19Időpont máj. 16. 07:11 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

A kedves #2-es kolléga nem tudom melyik lovon és merre ül, de itt azért egy meglehetősen gázul viselkedő anyukáról van szó, aki nem egy asszertív, őszinte szeretetteljes stílusban kommunikál a lányával, hanem arrogáns, öntörvényű, aki:


NINCS TEKINTETTEL A LÁNYÁRA!


A nagybetű itt nem kiabatív, hanem kiemelés.


Totál meg tudom érteni, ha ilyenkor a "gyermek" bizalmatlanná, zárkózottá válik a szülő viselkedése miatt. Valaki felhozta Susan Forward: Mérgező szülők című kötetét. Én olvastam, vannak benne hasonló sztorik, sok szülő ezzel az erőszakos és intoleránsan autoriter viselkedéssel sokkal többet árt a gyereknek, mint az, aki elfogadó, hagyja kicsit tapasztalni stb. Nyilván más lenne, ha a kérdező egy ordas qurva lenne, aki minden nap másik csávóval kufircol, de azért itt messze nem ez van.

Az ilyen erőszakos szülőkből lesznek a szívszorító nagymamák/nagypapák, akik évtizedekig nem látják még karácsonykor sem a gyerekeüket és azok családjait.



A válasz 72%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 73%-ban hasznos válaszokat ad.
# 7/19Időpont máj. 16. 07:36 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

A kérdésedre válasz:


Egészen biztos, hogy ezek miatt nem akarsz beszélni a szüleidnek a párkapcsolataidról. Nem hiányzik neked egy sor újabb bunkózás, alaptalan kritika és rosszindulat.


Szerintem jól is teszed, ha a leendő barátodat nem mutatod be nekik, és nem tudnak róla semmit. AZ újabb szemétkedéseket meg kell előzni.



A válasz 62%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 69%-ban hasznos válaszokat ad.
# 8/19Időpont máj. 16. 08:29 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
KALAP ÚR nevű felhasználó válasza:

A 17éves sztorinál bukta el végleg a bizalmadat + nem vagy kíváncsi az ugatásra. Mond meg neki hogy tisztán lásson.

A válasz 59%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 72%-ban hasznos válaszokat ad.
# 9/19Időpont máj. 16. 08:48 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
Amikor anyud sértődöttet játszik, nyugodtan meséld el neki szép higgadtan, nyugodtan a két történetet, amit ide is leírtál. És hogy ezért nem avatod be. (Azt honnan tudja amúgy, hogy a barátnőd anyukájával beszélgetsz ilyenekről? Amúgy nem baj, sőt jó is lehet akár, csak remélhetőleg nem a barátnőd anyukája húzza ezzel anyudat.)

A válasz 54%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 73%-ban hasznos válaszokat ad.
# 10/19Időpont máj. 16. 09:13 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Értesítsünk róla, ha új válasz érkezik? Válasz küldése



Kapcsolódó kérdések
Hogyan tudnám megértetni a lányommal hogy többet nem tudok/akarok tenni? 39. /f
Valami trauma miatt nem emlékszem dolgokra, vagy anyám akar bemesélni nekem dolgokat?
Hogyan vegyem rá az anyámat?
Gyermekbántalmazás áldozata vagyok. Szeretném valakivel (akár szakemberrel) beszélni a dologról. Mit tehetek? 16/L
Ez normális, vagy csak én reagálom túl?
Tartanatok vele kapcsolatot, vagy ignoralnatok az eletetekbol?

Kérdések a Családi kapcsolatok rovatbólKérdések a Szülő-gyermek kapcsolat rovatból








Minden jog fenntartva © 2019, www.gyakorikerdesek.hu | GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Kapcsolat: info (kukac) gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!