Apukak, akik leleptetek a csaladtol, mi volt az utolso szal ami miatt megtettetek ezt a lepest?

Azért tettem, mert egy papucs szar vagyok, és az új feleségem kiadta a parancsot, hogy ne merészeljek foglalkozni a gyerekkel. Nem bántam meg.

*a sz....rházi biológiai apám*

Szerintem itt apukák nem fognak vlaszolni neked, de a csajok és pasik nevű blogon, oldalon olvastam ilyen posztokat. Keress ott. Vagy neten..mert sokan leírták már.

A minden kapcsolat megszakítása sajnos sok esetben az extárs hibája.

Ha nincs külső ok, akkor a görénység.

Én szívesen válaszolok, mert az élet sosem fekete és fehér, elítélni úgyis el fognak, attól még nem lesz jobb/rosszabb az életem.

Bántalmazó kapcsolatban voltam az exemmel 5 évig, a gyerek hároméves volt. Ha valami nem tetszett neki, már rögtön azt kaptam, hogy majd hazamegy és elviszi a gyereket, sosem láthatom. Heti szinten mentek a veszekedések, inkább maradtam még 2 órát a munkahelyen és jöttem az utolsó busszal, csak ne kelljen otthon lennem. A gyerek előtt is veszekedtünk, ő is sérült. Évekkel később sikerült kitörnöm ebből, az ex tényleg hazament a 270 km-re élő szüleihez, én meg albérletbe. Annak ellenére megkaptam a kétheti egy alkalmas láthatást, hogy ott tett keresztbe az ex, ahol tudott. Nem volt túl nehéz dolga, 20% gyerektartás jön le a fizetésemből az albérlet + rezsi mellé, szóval nem tudtam kifizetni a 26e Ft útiköltséget, (gyerekért oda, együtt vissza, megint vissza a gyereket, aztán haza) és akkor még nem is beszéltünk programokról. De megszervezni se lehetett, mert pl szimplán nem nyitott ajtót, nem volt a megbeszélt helyen mondvacsinált okok miatt (pl beteg). Neten keresztül nem beszélhettünk, mert nem engedte az ex. Vettem a gyereknek telefont, az első hét után kijelentette, hogy elromlott. Aha.

Az sem nagy élvezet, hogy a négyéves gyerektől hallod vissza, amiket az anyja rólad a szájába adott.

Semmiféle nevelési ráhatásod nincs, mert kéthetente egy alkalom az szinte semmi. Végül nem akartam tovább kapcsolatban lenni az ex-szel semmiféle módon, de a gyerekre is kezdtem már neheztelni, aki semmiről sem tehetett. Ugyanúgy kellett hallgatnom a mocskolódásokat, mint amikor még együtt éltünk.

Így hát befejeztem, nem mentem többet. Ilyenkor már leszarja az ember hogy ki mit gondol, már csak szabadulni akar mindentől. Én is ezt tettem. Hogy emiatt utál a gyerek, az sem érdekel már. Ennyi káros befolyással szemben úgyis tehetetlen a távolélő, az ex pedig elérte amit akart. A kapcsolattartás módja email, azóta többször költöztem, a telefonszámom megváltozott.

Csak a levonások emlékeztetnek rá, hogy valaha volt gyerekem, de az sem sokáig lesz már. Én már úgy élek, hogy soha nem is volt gyerekem, továbbléptem. Néha megkeres az ex hogy találkozzunk meg hasonlók, de nincs mit mondanom, mindketten idegenek már.

Meg lehetett volna ezt oldani még annk normálisan, nem akarta, ellehetetlenítette. Akkor már tartson ki a döntése mellett.